Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Boldogok / Szalézi Szentség

Boldog Kesy Ferenc és négy oratorista társa, vértanúk

Boldog Kesy Ferenc és négy oratorista társa, vértanúk

(1920-1942)
Ifjú
Nem kötelező emléknap: június 12.

Érzékeny volt és gyenge, gyakran volt beteg, de vidám volt és szimpatikus, szerette az állatokat és mindig kész volt másokon segíteni. Szándékában volt, hogy szalézi lesz. Munkaidőben, minthogy nem tudott tovább tanulni, egy ipari üzemben foglalatoskodott. Szabad idejét az oratóriumban töltötte, ahol nagy barátságban a többi néggyel, egyesületeket vezetett és fiatalokkal foglalkozott.

A poznani Wroniecka utcában levő szalézi házat a II. világháború alatt átalakították katonai raktárrá, de a fiatalok továbbra is folytatták összejöveteleiket, számos titkos társaságot hozva létre. Keşy Ferencet négy társával együtt illegális szervezkedés vádjával 1940. szeptemberében letartóztatták, kihallgatták, megkínozták. Később több börtönt is megjártak, végül hazaárulás vádjával halálra ítélték és  1942-ben Drezdában kivégezték őket.
Fiatal oratoristák voltak, tudatosan elkötelezettjei saját emberi és keresztény gyarapodásuknak. Lefoglalta őket társaik animálása, lekötve személyük és társaik érdekei és tervei által. A börtönben töltött időt hívő lélekkel és szalézi szellemiséggeben élték végig. Folyamatosan imádkozták a rózsafüzért, kilencedeket Don Boscóhoz és a Segítő Szűzhöz, reggeli és esti imdáságot. Hitük soha nem indott meg, tanúságtételük a végsőkig hiteles volt.
Kivégzésük előtt még írhattak a szüleiknek. Soraikat olvasva, az ember ámulatba esik, akár a nagyok előtt. Legyen rá példa, amit Ferenc írt: "Nagyon szeretett szüleim, testvéreim, húgaim, elérkezett az idő, hogy búcsúzzam tőletek. S ez éppen aug. 24-e, a Segítő Szűzanya napja... A jó Isten engem most magához vesz. Ne sírjatok, hogy ilyen fiatal korban távozom ebből a világból. Most a kegyelem állapotában vagyok, és nem tudom, hogy később hűséges maradnék-e vállalásaimhoz... Most az égbe megyek, Isten veletek. Ott kérni fogom majd Istent... Majd néha-néha imádkozzatok értem is... Most mennem kell".

Edward Klinik (1919-1942)
Félénk- és nyugodtból, rögtön élénkebbé lett, mihelyt bejutott az oratóriumba. Rendszeres és felelősséggel teli diák volt. Ötük közül kivált abban, hogy ő minden tevékenységi területen komolyan elkötelezett volt és a legkomolyabb és legmélyebb benyomást keltette.

Jarogniew Wojciechowski (1922-1942)
Kitűnik a többi közül: szemlélődő volt, szeretett a dolgok mélyére hatolni, az eseményeket a legapróbb részletekig megismerni. Animátor volt a szó legteljesebb értelmében. Kitűnt jó humorával, elkötelezettségévei és hitelt érdemlő magatartásával.

Czeslaw Jóźwiak (1919-1942)
Egy kicsit lobbanékony természetű volt, de spontán, tele energiával, önuralommal, kész minden áldozatra, következetes. Vitathatatlan tekintélynek örvendett a fiatalabbak közt. Meglátszott rajta, hogy a keresztény tökéletességre törekszik, és hogy előre is halad benne. Egy börtönbeli társa írta: "Jó természetű volt és jószívű, olyan volt a lelke, mint egy kristály... megértettem, hogy a szíve szabad volt a bűn minden foltjától, minden rosszaságtól. Megvallotta egyik aggodalmát: csak be ne szennyezzem magam semmiféle szemérmetlenséggel."

Edward Kaźmierski (1919-1942)
Kimagaslott józanságával, okosságával, lelki jóságával. Az oratóriumban egészen szokatlan zenei eredményeket tudott elérni. A vallásos életet, melyet családjától kapott, a szaléziak vezetése alatt, gyorsan a keresztény tökéletességig fejlesztette. A fogság alatt nagy szeretetet tanúsított társai iránt. Szívesen segített az idősebbeknek és szívét szabadon megőrizte mindennemű gyűlölet.