Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Boldogok / Szalézi Szentség

Boldog Morano Magdolna

Boldog Morano Magdolna
(1847-1908)
Szűz
Nem kötelező emléknap: november 15.

Egész fiatalon vállalta a nevelői feladatot, különösen a tanárnői képesítése után. Gazdag pedagógiai tevékenységgel életét Don Bosco tanácsára Istennek szenteli.
"Egy szemmel a földet nézte, de tízzel az eget". Iskolákat, napköziket, kollégiumokat és műhelyeket alapít.
Körültekintő elöljáró, főleg a nővéri hivatások nagy előmozdítója volt. Mindenre vállalkozott "amiben soha nem akadályozta a kegyelem működését, és távol tartotta az önzés kialakulását".

Magdalena Katarina Morano 1847. november 15-én született a Torino közelében fekvő Chieri nevű kisvárosban. Apja, Ferenc, nemesi származású volt, aki egy szegény polgárlálnnyal, Katarinával kötött házasságot és vagyon nélkül maradt, így Isten áldásán kívül semmijük sem volt, amikor közös életüket elkezdték. Mindennapi küzdelmeikben a megélhetésért a szorgalom és az Istenbe vetett bizalom vezérelte őket. A családban szeretet, imádság és megértés uralkodott, de ne volt híja a szenvedésnek sem. A Magdaléna előtt született öt gyermekük közül három meghalt, az utána világra jövő kettőből pedig csak egy marad életben. A legnagyobb csapás akkor érte a családot, amikor meghalt az édesapa és a legidősebb leány. Magdaléna ekkor csupán nyolc éves volt.

Abban az időben a család már átköltözött Buttigliera d’Asti faluba. Élni kellett, megkeresni a kenyérre valót, bátyja, Péter pedig nem végezhetett nehéz munkát. Magdaléna okos gyermek volt és szeretett iskolába járni, de édesanyja mégis arra kérte, hogy hagyja abba az iskolát és üljön a szövőszék mellé. Magdaléna nagylelkű volt és megértette, hogy az élet terheit együtt kell hordozniuk, de lassacskán elvesztette életörömét, nyitottságát, még játszani sem volt kedve, és a szomorúság beférkőzött a szívébe. Anyai nagybátyja, aki pap volt, észrevette ezt és elhatározta, hogy könyveket és füzeteket vesz Magdolnának és havonta egy bizonyos összeget ad az édesanyjának, hogy a kislány folytathassa a tanulást. Magdolna nem hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hanem messze túlszárnyalt minden belé vetett bizalmat. Tehetsége volt a tanításhoz. A tanítónő kinevezi a kisebb gyermekek segítőjének. Eközben találkozik először Don Boscóval, aki átutazóban volt Buttigliera d’Astiba.

Idővel felfedezte, mi élethivatása: tanítónő szeretett volna lenni. Úgy tűnt neki, hogy könnyű, természetes és magától értetődő dolog tanítani a gyerekeket. Írni, olvasni és imádkozni tanította őket; játszott velük és megtanította őket a helyes viselkedésre.

Tizenhét évesen tanítónői oklevelet szerez, tizenkilenc évesen kezd tanítani Montaldóban. Szorgalmasan, talpraesetten végzi munkáját tizennégy éven keresztül, közben kivívja magának az egész falu tiszteletét és megbecsülését.
Magdolna tanácsot kér lelkivezetőjétől, és miután a megtakarított pénzéből házat vásárol az édesanyjának, elmegy, hoyg beszéljen Don Boscóval, aki Mornesébe irányítja, ahol Mazzarello anya szeretettel fogadja. Azonnal munkába áll.
1880-ban örökfogadalommal Istennek szenteli magát, és azt kéri az Úrtól, hogy „addig élhessen, ameddig el nem jut az életszentségig”. 1881-ben Catania (Szicília) érsekének kívánságára Magdolnát Trecastagniba küldik, az ottani létesítmény vezetésére. Négy éven keresztül vezeti az intézményt, tanít, mos, főz. Hitoktató, de elsősorban tanúságtevő, olyannyira, hogy a lányok példaképüknek tekintik. „Olyanok akarunk lenni, mint Ő!” Egy év szünet után, amit Torinóban töltött, a valdoccói Segítő Szűz Mária Leányainak otthonát irányítva, Szicíliába küldik felügyelőnőnek, igazgatónőnek, és a novíciák mesternőjének. Feladata, hogy új házakat alapítson, és szent apácákat neveljen. Mindig csak „egy pillantást vetve a földre, és tizet az égre”, iskolákat, Oratóriumokat, diákotthonokat és műhelyeket nyit a szigeten mindenfelé. A körülötte kialakuló közösségi légkörnek és apostoli szorgalmának hatására számos új hivatás születik. Sokrétű apostoli munkáját a püspökök nagyra becsülik és bátorítják. Cataniában rábízzák az egész hitoktatás vezetését, új oratóriumok, és a tanítóképző intézet diákotthonának megalapítását. Mélységesen tiszteli Szent Józsefet és Segítő Szűz Máriát, akik segítik munkájában, és sikerül hűségesen elsajátítania Don Bosco karizmáját és a megelőző módszert. Miután egy daganatos betegség megtámadja a szervezetét, Morano anya 1908. március 26-án Cataniában meghal. Halálakor Szicíliában 18 ház, 142 apáca, 20 novícia és 9 olyan lány volt, akik felvételüket kérték. Földi maradványait Alf Termében (Catania) tisztelik.

II. János Pál pápa avatta boldoggá 1994. november 5-én.


Dal Covolo-Mocci: Szentek a szalézi családban

Valentina Baričević: Morano Magdolna életének két álma