Palomino Yenes Euzébia 1899. december 15-én Cantalpinóban látta meg a napvilágot, egy kis spanyolországi faluban. Gyermekkora nagy szegénységben de boldogan telt. Nagy hit világította be a nyomorúságos otthont, ahol az apa, az anya és  a négy testvér felváltva dolgozott és imádkozott a kölcsönös szeretet légkörében és irgalmas emberbaráti szeretettel fordul mindenki iránt.

Édesapjától örökölte azt az eleven érdeklődést, amit a katekizmus alapgondolatai iránt érzett. Ez tette lehetővé, hogy kilenc éves korában magához vehette „az élet kenyerét”. Ebből az alkalomból Eusebia szívét valami csodás érzés keltette hatalmába. Az Eucharisztiában jelen levő Jézus iránti szeretet intenzív lángja gyulladt fel a szívében és nagy örömet érzett, hogy találkozhat vele a szentáldozásban. Ez a szeretet segítette hozzá, hogy túltegye magát minden nehézségen és mindazon szeretet mellett, amit családja iránt érzett, mégis teljesen Istennek szentelje életét, mint szalézi nővér .

Korán otthagyta az iskolát és kezdett el szolgálni, ahogy ez a térség többi családjaiban is szokás volt. Még maga is gyerek, kisebb gyerekekre felügyelt, amíg a szüleik a földeken dolgoztak, majd 12 éves korában testvérével együtt Salamancába ment cselédnek. Ott a Vasárnapi Oratóriumban megismerkedett a szalézi nővérekkel, akik megkérték, hogy segítsen nekik, amit Euzébia örömmel vállalt. Dolgozott a konyhán, felhordta a tüzelőt, takarított, mosott és elkísérte a növendékeket az iskolába. Közben szorgalmasan és kitartóan imádkozott a Szűzanyához és ezt mondta: „Azzal, hogy maradéktalanul és szorgalmasan elvégzem kötelességeimet, kedvére teszek a Szűzanyának, és elérem majd, hogy egy napon az Ő leánya legyek az Intézetben.” Nem merte kérni a felvételét, mert azt gondolta, hogy ő, a szegény lány nem lehet egy ilyen nagy kongregáció tagja.
Egy alkalommal, amikor egy látogatóba érkező elöljárónál gyónt, az anyai jósággal fordult felé és ezt mondta: „Ne aggódj semmiért!” - és elhatározta, hogy a rendfőnök anya nevében felveszi őt a rendbe.
A novíciátust 1924. augusztus 5-én kezdte meg a Valverde del Camino házban, ahol a konyhában teljesített szolgálatot és egyéb más feladatokat látott el, szeretetreméltóan, kedvesen és örömmel végezve el mindent. Örült, hogy „élete minden percét Isten házában töltheti”.

A vasárnapi Oratóriumban apostoli hatékonysággal követte a kisebb gyerekeket. A kicsik élvezettel hallgatták elbeszéléseit a misszionáriusokról, a szentek életéről vagy az anekdotákat Don Bosco életéből, amiket kiváló emlékezőtehetséggel jegyzett meg és színesen adott elő. Lassan-lassan nem csak a kicsik hallgatták, hanem idősebbek, sőt felnőttek is, a gyerekek szülei, akiket megérintett imádságos lelkülete és meggyőződéses, meggyőző hite. Hamarosan híre ment és az Oratórium kertjét egyre többen látogatták, hogy hallgassák ezt az egyszerű, szerény nővért, aki nem volt teológiailag magasan képzett, de akinek a lelke tele volt isteni bölcsességgel.

Euzébia nővér minden tette az istenszeretetről tanúskodott, és arról a vágyról, hogy Istent szeretetté tegye. Legmélyebb vágya az volt, hogy „az imádság visszhangozzon minden otthonból”, hogy mindenki képes legyen dicsőíteni az Úr szenvedését. Számtalan levele által Jézus Szent Sebei tisztelőinek fáradhatatlan támogatója lett, kész arra, hogy elnyerje a kegyelmet minden bűnös számára.

1931-ben, a forradalom előestéjén Euzébia felajánlotta magát áldozatul Spanyolország megmentéséért és a vallásszabadságért. Isten elfogadta áldozatát.
Ennek első jeleként hirtelen titokzatos betegség vett rajta erőt, majd asztmája kiújult és megerősödött. Teste összeesett és egészen kicsiny lett, de mindenkinek, aki meglátogatta, feltűnt óriási lelki ereje. Három éven át hihetetlen fájdalmakat viselt el, melyek csúcspontján 1935. február 9 és10. közötti éjszakán megnyílt előtte a mennyország kapuja. Következő napon Valverde lakói sorra látogatták és virággal borították a kis nővér törékeny testét. Ugyanazt suttogta mindenki: „Meghalt a szent.” A helyi egyházi értesítőben a plébános így írt róla: „Sírja dicsőségessé fog válni.”

Földi maradványai Valverdeben nyugszanak.