Torinóban megkezdi filozófiai és teológiai tanulmányait. Ezekben az években kezd el dolgozni az „Őrangyal” oratóriumban, unokatestvére, a teológus Roberto Murialdo vezetésével. Ennek az együttműködésnek köszönhetően közvetlen közelről látja a torinói fiatalok, utcagyerekek, bebörtönzöttek, kéményseprők és inasok problémáit. 1851-ben pappá szentelik. Szoros kapcsolatban együtt dolgozik Don Cafassóval és Don Boscóval is, akitől elfogadja a Szent Alajos Oratórium igazgatói posztját. Leonardo elsajátítja a megelőző módszert, tanulmányozza, és minden későbbi nevelői munkájában alkalmazza. 1 866-ban rábízzák az Artigianelli Kollégium vezetését Torinóban, ahol az elhagyott és szegény gyermekek befogadásával, emberi, keresztényi és szakmai nevelésével foglalkozik. Rengeteget utazik Olaszországban, Franciaországban és Angliában, hogy meglátogassa a nevelési- és segélyszervezeteket, tanuljon tőlük és tökéletesítse saját nevelési módszerét.

Egyik kezdeményezője az első katolikus közkönyvtáraknak és a Katolikus Munkások Egyesületének, melynek hosszú évekig egyházi segítője lesz. 1873-ban néhány munkatársa, Murialdo József segítségével megalapítja a Szent József Kongregációt. Apostoli céljuk a fiatalság nevelése, elsősorban a szegény és elhagyott fiatalságé. Oratóriumokat, szakiskolákat, családi házakat és mezőgazdasági létesítményeket alakít ki a dolgozó gyermekek számára. Elmélyíti ismereteit, különösen a fiatalok szakmai képzésével és a jó sajtóval kapcsolatban. Mottója: „Cselekedni és hallgatni”.

Imádságos és lelki ember volt, a cselekvésben elmélkedő, akárcsak Don Bosco. 1884 körül gócos tüdőgyulladást kapott. Don Bosco elment, hogy megáldja, és ugyan megpróbáltatások és nehézségek közepette, de 1900. március 30-ig élt. Edesapjának kisgyermekkorában történő elvesztése arra sarkallta Leonardót, hogy apja és vezetője legyen azoknak a fiataloknak, akiket az Úr rá akart bízni. Élete és művei barátja és példaképe, Bosco Szent János mellé állítják.

VI. PÁL PÁPA 1963. NOVEMBER 3-ÁN BOLDOGGÁ , 1970. MÁJUS 3-ÁN SZENTTÉ AVATJA