Főoldal / Szalézi világ / Mexikó – Élet a határok mentén: a politikai és vallási engedetlenség kényszere
Mexikó – Élet a határok mentén: a politikai és vallási engedetlenség kényszere
2017-02-25 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Már több generációnyi mexikói fiatal született úgy, hogy a megerősített határt természetesnek vették. Pedig nem mindig volt ez így, de az idő gyakran hoz változásokat. Ebben az esetben a „határ” szót változtatta meg.
Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó közötti műszaki határzár fő célja a két ország közötti illegális határátlépés, a Mexikó felől az USA-ba érkező illegális bevándorlás és a drogcsempészet megakadályozása. Ciudad Juárez mexikói határváros, ahol a szegény gyermekek nem arról álmodnak, hogy felnövekedve tűzoltók vagy mozdonyvezetők lesznek, hanem bérgyilkosok vagy drogcsempészek; játékaik során emberrablást és drogbandát játszanak. Sok gyermek traumaként éli meg a rivális bandák szörnyű, erőszakos leszámolásait, a rendőrgyilkosságokat, a bérgyilkosok utcai harcait, melyek során a gyilkos golyók néha a játszóterekre is betévednek...
Juan Carlos Quirarte Méndez a Ciudad Juárez-i szalézi ház igazgatója a legveszélyeztetettebb fiatalok között dolgozik. Ez a kedélyes, alázatos pap a város három oratóriuma között osztja meg idejét, amelyek munkatársai mintegy 6000 gyermeket támogatnak, főleg 8-20 éves fiatalokat és serdülőket. Arra törekednek, hogy a béke kultúráját és az erőszakmentes konfliktusmegoldás lehetőségét terjesszék egy olyan világban, amely pont az ellenkezőjét hirdeti.
Juan Carlos Quirarte Méndez atya a Desarrollo Juvenil Salesiano szervezet vezetője, 2014-ben elnyerte Ciudad Juárezben az év szociális vállalkozója-díjat mindazért, amit szaléziként a gyermekekért és fiatalokért tett. Alábbi írása tükrözi a mexikói határok mentén megtapasztalható valóságot szalézi szempontból, de a szöveg érvényes minden katolikusra szerte a világon:
„El akarják venni tőlünk a határt! Igen, így van, el akarják venni a határt! Elég furcsán hangozhat, nem is teljesen helyes, de jelentésében mégis pontos. Ezért mondom még egyszer: el akarják venni a határt, de mi ezt nem fogjuk hagyni.
A geopolitika hozta a legnagyobb változást a »határ« szó értelmezésében. Régen azt a helyet jelentette, ahol két fél találkozik. Ma akadályt, viszályt és egy sikertelen találkozást sejtet.
Találkozni valakivel, aki szenved, felelőssé tesz minket annak jólléte felől. Ez az evangéliumi viselkedés, amit gyakorolnunk és hirdetnünk kell. Manapság ezt legjobban talán azok közt élhetjük meg, akik kénytelenek emigrálni; menedéket keresni a fájdalom, az éhség és az üldöztetés elől, ami kihajtotta őket otthonuk békéjéből.
Hivatottak vagyunk a határ-gondolatokra, a határ-érzésekre… De mit is jelentenek ezek? Azt, hogy kötelességünk érzéseket tápláni, nem csak egymás felé, hanem azok felé is, akik mások, akik akár a szomszédjaink, akikkel nap-mint-nap találkozunk. Ezt azt jelenti, hogy gondolkodunk, miközben tudjuk, hogy vannak mások, akik másképp gondolkodnak. Azt jelenti, hogy legyen bátorságunk kicsit másképp gondolkodni, újszerűnek lenni.
A Szalézi Társaság a különbözőségek nagy mozaikja. Hatalmas család vagyunk, amely magába foglal számtalan kultúrát, nyelvet, ötletet és hagyományt, ezért fontos felismernünk a különbségeink adta gazdagságot. Nem számít, mit hoz a holnap, bátran és büszkén kell tanulságot tennünk keresztény és szalézi elköteleződésünkről. A hitünknek kell vezetnie bennünket, hogy engedetlenek legyünk bármilyen politikával vagy ideológiával szemben, ami viszályt akar szítani és egymás ellen fordítani.
A Szalézi Család már több ízben megmutatta, hogy képes hosszantartó befogadást és szomszédságot kezdeményezni; részvételt, ami már Don Bosco szavaiban is megmutatkozik: »Elég nekem, hogy fiatalok vagytok, hogy szeresselek benneteket.« Manapság kiegészíthetnénk Don Bosco szavait azzal, hogy … származásotoktól, fajotoktól, múltatoktól és életmódotoktól függetlenül."
ANS - Ciudad Juárez/Szaléziak.HU
