Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – A Szalézi Család úton Emmausz felé
Péliföldszentkereszt – A Szalézi Család úton Emmausz felé
2019-04-28 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Tadeusz Rozmus atya, a közép- és észak-európai szalézi régió vezetője, a rendfőnök munkáját segítő Egyetemes Tanács tagja tartott lelkigyakorlatot Péliföldszentkereszten a húsvétot követő „fényes héten”, április 22-27. között „Út a szalézi szentség felé” címmel a szalézi szerzeteseknek, nővéreknek és munkatársaknak.
Jelentős gesztus volt a tartományfőnök, Ábrahám Béla atya részéről, hogy a rendfőnök ajánlását követve, mi szerint a képzésben együtt vegyenek részt a megszentelt életet élő és világi szaléziak is, a lelkigyakorlatra, amely korábban csak a szerzeteseknek volt fenntartva, meghívta a Szalézi Családba tartozó Segítő Szűz Mária Leányait, valamint a szalézi karizmában a szerzetesekkel osztozó, de családban élő világiakat is, akiket a rend alapítója, Bosco Szent János szalézi munkatársaknak nevezett el. A magyar szaléziak körében már megszokottnak számító indiai, vietnami, nigériai és lengyel misszionáriusok mellett két említésre méltó résztvevője is volt a lelkigyakorlatnak a szerbiai Muzslyáról érkező Kalapis Sztoján és Varga Zoltán szalézi atyák személyében.
Aktuális téma, kiválóan felépített, tartalmas, gondolatébresztő elmélkedések, jó hangulat, és mindezt még tetézték a hely, Péliföldszentkereszt csodálatos természeti adottságai. A lelkigyakorlatot Rozmus atya angol nyelven vezette, magyar tolmácsolással, a prédikációkat viszont olaszul mondta, azok kedvéért, akik ezt a nyelvet jobban értik, szintén tolmácsolással. „Az emmauszi út a mi utunkat jelképezi a szentség felé” – jelölte meg a központi témát, amelyet több oldalról is megközelített, hétköznapi, konkrét helyzeteken, életünk kihívásain keresztül szemlélve, arra törekedve, hogy minél többet megosszon az őt hallgatókkal a szalézi hivatás szépségéből.
A bevezetőben megismerhettük az együttlét okát és lényegét, és a lelkigyakorlat tematikáját: a két tanítvány Emmausz felé vezető útját - a szentség felé vezető utat, ami köré Don Tadeusz a lelkigyakorlat elmélkedéseit fűzte. Az emmauszi út életünk útja, ahol nem az életállapot a lényeg, hanem az, hogy ezen az úton járunk. Az elmélkedések segítettek életünk értemének kutatásában, szalézi hivatásunk elmélyítésében. Meggyőződhettünk róla, hogy a szentség nem azt jelenti, hogy el kell távolodnunk a mindennapi élettől, hanem hogy mindent meg kell tennünk, hogy a jelenlegi társadalmat átalakítsuk, jézusivá tegyük.
Az emmauszi út liturgikus szempontból is aktuális volt, hiszen a húsvétot követő hét erről szól. A téma hatalmas, a lelkigyakorlat vezetője ezért csak bizonyos sarkalatos pontokra fókuszált – természetesen előtérbe helyezve a szalézi szempontokat. A helyzetek, amelyek szóba kerültek az elmélkedések során, gyümölcsei voltak azoknak a helyzeteknek, amelyeket az evangéliumban megtalálunk, de részét alkotják életünknek is. Mindenki igyekezett a legjobban kihasználni az időt arra, hogy Istenre hallgasson, aki el akar mondani valami fontosat. Szó volt életünk mindennapi helyzeteiről, a válsághelyzetekről, kihívásokról, életünk értelmének kereséséről, a szentségi élet fontosságáról, a szalézi életszentség sajátosságáról, érintettünk néhány szalézi szempontot, melyek jellemzik Don Bosco karizmáját, és végül egy utalással fejeztük be a hálára, ami életszentségünk kulcsa.
Képtelenség volna akár csak felvázolni mindazt a lelki gazdagságot, amit ezen a héten kaptunk: a lényegre rátapintó útmutatásokat, a lelkesítő beszédeket, a közösen végzett zsolozsma, rózsafüzér, szentségimádás és a Fény útja megerősítő erejét, a szentmisék szépségét, a közös étkezések családiasságát, az önfeledt közös éneklés örömét...
A tanítványok „szíve lángol”, ahogyan feltárul számukra az írások értelme. Így lángolt a mi szívünk is. Szerettünk volna még maradni, de mindenkinek vissza kellett térni a maga Jeruzsálemébe: a közösségébe, családjába, munkahelyére, hogy belsőleg átalakulva, lélekben gazdagodva, hivatásában megerősödve elvesse a szeretetből fakadó remény magvait. Hogy folytassuk küldetésünket, még jobban szeressük Jézust, radikálisabban és érthetőbben tegyünk róla tanúságot. Don Tadeusz meghívott bennünket, hogy miután befejeződött ez a lelkigyakorlat, folytatódjon személyes erőfeszítéssel, hogy elmélyítsük tudásunkat az életszentségről és megvalósítsuk azt a saját életünkben.
Hálatelt szívvel köszönjük meg Istennek ezt a hetet, amikor együtt mehettünk az úton, azt, hogy szalézi helyen voltunk, szalézi arcokat láttunk és hálát adunk Don Bosco és a Szalézi Család közelségéért, akikkel ugyanarra az életszentségre vagyunk meghívva.
Szaléziak.HU
