Főoldal / Szalézi világ / Alberto Marvelli, aki mindent kockáztatott, hogy a szegényeket szolgálja
Alberto Marvelli, aki mindent kockáztatott, hogy a szegényeket szolgálja
2019-10-04 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
Az Egyház és a Szalézi Család október 5-én Boldog Alberto Marvelliről emlékezik meg, az oratórium volt növendékéről, aki közkedvelt szent Riminiben. Példamutató lelki életet élő, elkötelezett világi apostol volt, tanúságtevő, akit az Egyház példaképként állít az új idők fiataljai elé. Olyan volt, ahogy Don Bosco akarta: jó keresztény és becsületes állampolgár.
Alberto Marvelli ragyogó fény volt a II. világháború sötétségében, aki már fiatalon megtanulta a szegényeket szolgálni. Anyja mindig azt mondta: „Jézus eljött, és éhes” - mielőtt az ebédje felét odaadta volna egy szegény embernek.
Az 1930-as években családja az olasz Rimini városba költözött, ahol Marvelli hitét tovább erősítette egy szalézi oratóriumban és a Katolikus Akció csoportjában. Ezt mondta: "Az életem programját egyetlen szóban foglalhatom össze: szent."
Erős, fiatal fiúként Marvelli élvezte a sportot, különösen a kerékpározást.
Aztán tragédia sújtotta a családot: Marvelli apja 1933-ban meghalt. Ez megváltoztatta Marvellit, aki azonnal elkezdett arra törekedni, hogy a legjobbat hozza ki az életéből és a következő spirituális ütemtervet dolgozta ki:
„Minden reggel a lehető legkorábban felkelek, amint az ébresztőóra megszólal; félórányi elmélkedés minden nap, amit nem hagyok ki, kivéve a tőlem független körülményeket; legalább fél órát szentelek lelki olvasásra; minden reggel szentmisén veszek részt és a lehető legtöbbször áldozok; hetente gyónok és gyakorlom a lelkivezetőm szellemi irányítását; minden nap elmondom a Rózsafüzért és az Úrangyalát.”
Amikor ezt írta, 15 éves volt.
18 éves korában beirtakozott a bolognai egyetemre és tevékenyen részt vett a Katolikus Akció ottani csoportjában. A diploma megszerzése után visszatért Riminibe és aktív tagja volt a közösségnek.
Amikor kitört a II. világháború, a családja a pusztító bombázások miatt kénytelen volt elköltözni. Mégis, Marvelli tudta, hogy nem hagyhat ott mindent. A kerékpárjára ült és visszatért Riminibe, hogy segítse a sebesülteket, ezzel kockáztatva a saját életét. És nem csak ezt tette. Észrevett egy tabernákulumot a törmelék között és sietett megmenteni azt, és a benne levő Eucharisztiát, annak ellenére, hogy ez majdnem az életébe került.
Soha nem szüntette meg a szegények és sebesültek szolgálatát, minden nap újra és újra ezt tette. Miután a németek elfoglalták Olaszországot, Marvelli megtudta, hogy a zsidókat és más olaszokat koncentrációs táborokba szállítják. Mielőtt még a vonatok elindultak volna, több embert kiengedett, ezzel sokak életét megmentette.
Marvelli naplójában sokat írt a háború tragédiájáról.
„A háború egyetlen és mély oka, hogy kevés az Isten és emberek iránti szeretetünk. Hiányzik a szeretet szelleme a világból, és emiatt gyűlöljük egymást, mint ellenségek, ahelyett, hogy testvéreinkként szeretnénk egymást, mivel Krisztus mindannyiunkat megváltott!”
Marvelli nem hagyta abba a szegényeknek nyújtott segítséget háború alatt és utána sem. A húga írta le nagylelkűségének mélységét:
„Gyakran sürgette anyánkat, hogy adjon oda mindent, ami a házunkban volt, azoknak, akiknek tudta, hogy nagyon nagy szükségük van rá: matracokat, takarókat és edényeket kínált a szegényeknek ingyen: mindent odaadott, mert látta a sok menekült nagy nyomorúságát és tisztában volt azzal, hogy semminek nem vagyunk a birtokosai... Az adakozásának nem voltak korlátai, habár tudta, hogy nem képes minden szenvedőn és szegényen segíteni.”
Aztán 1946-ban, miközben kerékpározott a városon keresztül, elütötte egy katonai kamion, és nem sokkal később meghalt. 28 éves volt.
aleteia.org/Szaléziak.HU
