Főoldal / Szalézi világ / Boldog Bartolome Blanco Marquez, a tüzesszivű
Boldog Bartolome Blanco Marquez, a tüzesszivű
2019-11-06 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • Spanyolország • szentség • vértanú •
A 498 spanyol vértanú között, akiket 2007. október 28-án avatott boldoggá XV. Benedek pápa, Enrico Saiz Aparicio atyával, a szalézi noviciátus bátor rektorával az élen ott találunk 63 szalézi mártírt is: papokat, szerzeteseket, jelölteket, szalézi munkatársakat. November 6-án rájuk emlékezik a Szalézi Család.
Kevéssé ismert nevek, még kevésbé ismert sorsok sokasága, amelyek közül most álljon itt elsőnek az egyik legfiatalabb, Bartolome Blanco Marquez, a 19 éves szalézi volt növendék, hitoktató és szalézi munkatárs.
Bartolome 1914. november 25-én született Pozoblancóban, Spanyolországban. Árva gyerek volt, nagynénje és nagybátyja nevelte, akinél kitanulta a szíjgyártó mesterséget és nyeregkészítőként dolgozott. Jó fiú volt, segítőkész, egyenes, bátor, fáradhatatlan, nem csak szavaiban, de cselekedeteiben is. Kiemelkedő tanulója volt a szaléziak pozoblancói iskolájának, ahol már korán felismerték vele született vezetői képességeit. Szalézi munkatárs lett, szociális munkát végzett és a hitoktatásba is besegített.
Isten útjai vezették rá, hogy odaszentelje magát az egyház társadalmi kérdésének és társadalmi doktrínájának. Felfedezte a munkások védelmében betöltött szerepét. Belépett a munkások katolikus körébe és a Katolikus Akciója ifjúságába. 18 éves korában a Katolikus Akció ifjúsági osztályának titkárává választották Pozoblancóban. Megtett mindent, amit csak tudott, konferenciákon és a „jó sajtón” keresztül, különösen a katolikus hetilap, az El Cronista del Valle folyóiratban népszerűsítette a katolikus szakszervezeteket.
Röviddel a háború kezdete után, 1936. augusztus 18-án letartóztatták és börtönbe vetették, mert megtagadta a katonai szolgálatot. Szeptember 24-én a jaeni börtönbe költöztették, tizenöt pappal és más világi munkatársakkal együtt. Bíróság elé állították és halálra ítélték, mert háború idején nem akart harcolni, megtagadta a katonai szolgálatot. 1936. október 2-án kivégezték.
A tárgyalás során Bartolome hű maradt hitéhez és vallási meggyőződéséhez. Nem tiltakozott a halálos ítélet ellen és azt mondta a bíróságnak, hogy ha tovább élne, továbbra is aktív katolikus lenne.
Halálának előestéjén családjának és barátnőjének, Marujának írt levelei megmutatják mély hitét: „Az lesz a legszilárdabb védelmem az isteni bíróság előtt, hogy elítéltek az emberi bíróságon. Az erőfeszítéseikkel, hogy megbántsanak, ők nemessé tettek, azzal, hogy elítéltek, igazából felszabadítottak, hogy megpróbálnak elveszejteni, felszabadítanak. Látod, mire gondolok? Persze, azt kérdezed, miért? Azért, mert azzal, hogy megölnek, valódi életet adnak nekem és elítélve azért, mert a hit, a nép és a család legmagasabb ideáljait védtem, megnyitják előttem a mennyország kapuját.
Szembe nézek a halállal, és hidd el, egyáltalán nem félek tőle. A szerelmünk emlékére kérlek, a legfőbb célod mindig a lelked megmentése legyen. Így majd egyek lehetünk az örökkévalóságban, ahol semmi nem választhat el bennünket” – írta barátnőjének.
Családjának pedig ezt írta: „Legyen ez az utolsó akaratom: megbocsátás, megbocsátás, megbocsátás, de az a megbocsátás, amit én akarok, hogy tegyetek nekik annyi jót, amennyit csak tudtok. Ezért azt akarom, hogy keresztényi bosszúval álljatok bosszút értem: hogy sok jóval viszonozzátok azoknak, akik megpróbáltak nekem rosszat tenni.”
Kivégzése napján mezítláb hagyta el a celláját, ahogy Jézus Krisztus a Kálváriába ment, hogy ezzel is közelebb legyen Krisztushoz. Megcsókolta a bilincseit és elutasította, hogy háttal állva végezzék ki, szembenézett a halállal: „Aki Krisztusért hal meg, az arccal előrefelé és egyenesen állva kell hogy megtegye ezt. Éljen sokáig Krisztus a Király!” – kiáltotta, majd lehanyatlott a halálos golyótűzben.
www.catholicnewsagency.com/Szaléziak.HU
