Főoldal / Szalézi világ / Interjú Alfred Maravilla egyetemes missziós tanácsossal
Interjú Alfred Maravilla egyetemes missziós tanácsossal
2020-04-04 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius •
Alfred Maravilla atya egyetemes missziós tanácsosként tért vissza a Szalézi Missziós Bizottságba. A Fülöp-szigeteki illetőségű, sok személyes missziós tapasztalattal rendelkező szalézi szerzetes pap mostanáig elöljárója volt egy vizitatóriának. Ebben az interjúban új kinevezésével kapcsolatos érzéseiről szól.
Hogy érzi magát?
Az emberek kérdezgetik, hogy érzem magam az egyetemes missziós ügyek újonnan megválasztott tanácsosaként. Válaszom: megpróbáltam kitérni előle. A Missziós Bizottságban végzett munkám befejeztével úgy képzeltem, újból a tartományomban fogok dolgozni. Amikor ráeszméltem, hogy valami történni fog, nyíltan visszautasítottam, hogy az egyetemes missziós ügyek tanácsosának jelöljenek, mivel – többek között – tartományunknak szüksége volt rám.
Mi a helyzet a Boldog Rinaldi Fülöpről elnevezett Pápua Új Guinea és Salamon–szigetek altartománnyal?
Az első tartományfőnök, az én elődöm csak hat hónapja volt ezen a poszton, amikor püspöknek nevezték ki. Még éppen csak leraktuk az alapokat az új tartományunk számára. Sajnos négy másik régióban is engem jelöltek, így az első alkalommal 178 szavazatot kaptam a 222-ből. Ezzel a választással aztán azonnal elenyészett minden terv és elképzelés tartományunkkal kapcsolatban, ahogy az is, hogy ad vitam misszionárius maradhassak a világnak ezen a részén.
Amint a megválasztásomat nyilvánosságra hozták, Dominic Kachira atya, a PGS tartomány vikáriusa üzenetet írt nekem, amelyben gratulált és megállapította: „Ez a második tartományfőnök, akit elvettek tőlünk. Hiszek a Szentlélekben és hiszem, hogy Ő majd kiegyenesíti a mi görbe és bizonytalan jövőnket! ” Még mindig próbálom megérteni, hogy ez a görbe út végül hogyan lesz majd egyenes! Egyik főiskolás diákunk mondata tükrözi az én mostani érzéseimet is: „Nem értem, az Úrnak miért kell elvennie téged mitőlünk!”
Hogyan tekint az új feladatai elé, mint egyetemes missziós tanácsos?
Még mindig nem értem, mi Isten terve az életemre nézve. De a bennem dúló belső harc ráébresztett arra is, hogy valóban Ő az Aratás Ura, míg én csak alázatos munkás vagyok az Úr szőlőjében. Tehát Ő dönti el, melyik mezőre küld engem dolgozni. Most pedig a szőlőjének egy másik részére küldött dolgozni!
Ferenc pápa szavai erőteljesen visszhangoznak a szívemben: „A Szentlélek úgy tevékenykedik, ahogy akar, akkor és ott, amikor és ahol akar; mi csak dolgozzunk odaadóan, de ne akarjunk szembeszökő eredményeket látni. Csak annyit tudjunk, hogy szükség van az odaadásunkra. […] Haladjunk előre, adjunk bele mindent, ám hagyjuk, hogy erőfeszítéseinket úgy tegye gyümölcsözővé, ahogyan neki tetszik.” (Evangelii Gaudium, 279).
Ezt a hatéves periódust (2020-2026) az első szalézi missziós expedíció 150. évfordulója fogja jellemezni (1875). Azt kívánom a mi Kelet-Ázsia és Óceánia régiónk 1500 szalézi szerzetesének, hogy mindnyájuknak legyen bátorsága ahhoz, hogy engedjék a Szentlelket munkálkodni szívünkben, ahogy, ahol és amikor csak akar, hogy – Don Bosco missziós lelkületével irányítva – bátran kiléphessünk komfortzónánkból és haladjunk előre. Ennek a missziós lelkületnek hála, Don Bosco karizmája mélyen gyökerezik Kelet-Ázsiában és Óceániában. Ideje, hogy minden kelet-ázsiai és óceániai tartomány, legyenek bár sokan, vagy kevesen az ott dolgozók, aktívan részt vegyen rendünk missziós tevékenységében. Csak ez a missziós nagylelkűség fogja megtartani élénken élőnek tartományainkat, hogy országaink szegényeit és kirekesztettjeit szolgálhassuk.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
