Főoldal / Szalézi világ / Isten Szolgája Ignác Stuchlý születésének 150. évfordulója
Isten Szolgája Ignác Stuchlý születésének 150. évfordulója
2019-12-13 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
A Szalézi Család december 14-én Isten Szolgája Ignác Stuchlý születésének 150. évfordulóját ünnepli, aki a szaléziak letelepedésének egyik vezéralakja volt a szláv országokban. Amikor benyújtotta kérelmét, hogy misszióba küldjék, Don Rua azt mondta neki: „A te missziód északon van!”
Ignác 1869. december 14-én született az akkori Osztrák-Magyar Birodalom részét képező felső-sziléziai kis faluban, Bolesławban. Szülei erős, rendíthetetlen hittel rendelkeztek, és kis Ignác belemerült ebbe a bátor hitbe. Az általános iskolától fogva hallotta kiváló tanítóját, Giovanni Kolibajt, ahogy a papságról beszélt, és érezte annak báját. Ez az álom csak 22 éves korában vált valóra, amikor a szaléziakhoz küldték és Don Rua üdvözölte Torinóban. Az volt a vágya, hogy távozzon a missziókba: ehhez a filozófiával együtt az agronómiát is tanulmányozta, de egy napon Don Rua rejtélyes módon azt mondta neki: "A te missziód északon van!"
Először Goriziába küldték, amely akkoriban az Osztrák-Magyar Birodalom része volt. Gimnáziumi kollégiumban tanított és közben teológiát tanult. 1901-ben pappá szentelték. Miközben igyekezett számos kötelezettségének eleget tenni, nagyon keresett gyóntató és lelkivezetőként ismerték.
1910-ben Ljubljanába (Szlovénia) küldték, hogy segítse a Segítő Szűz Mária templom építését, amit pénzügyi nehézségek miatt megszakítottak. Nehéz idők voltak, de ő jó ekonómusként mindent megtett, hogy befejezhessék a templomot.
1925-ben elöljárói Perosa Argentínába küldték, Torino mellé, ahol elkezdték összegyűjteni azokat a cseh fiatalokat, akik arra készültek, hogy a szalézi munkásságot hazájukban is elterjesszék. Három évet töltött ott nagy szegénységben. Amikor ezeket a fiatalokat cseh földre küldték, Stuchlý atya is velük ment, hogy megnyissa az első házat Frystakban, amelynek 1928-tól 1934-ig igazgatója volt, majd kés1935-ben ő lett az első tartományfőnök. Néhány év alatt felvirágoztatta a születő tartományt: négy év elteltével a rendtársak száma körülbelül 400-ra duzzadt. Amikor a csehszlovákiai tartomány két részre oszlott (Szlovákia és Csehország-Morvaország), Stuchlý atya továbbra is az utóbbi vezetője maradt.
Szörnyű évek következtek a nácizmussal és a második világháborúval: a házakat lefoglalták, a szaléziakat kényszermunkára küldték. A "nagypapa" (ahogyan Stuchlý atyát hívták) volt a biztos referenciapont, megerősítve a hitet és a reményt rendtársaiban, és szeretettel fordulva a leggyengébbek felé.
1948-ban lejárt a mandátuma, és visszatért a frystaki házba gyóntatópapnak. Az orosz üldözések vihara rátört Csehszlovákiára, és Stuchly atya fájdalmas szívvel nézte végig szalézi művének végét. Betegség támadta meg, de keresztényként fogadta, és hite továbbra sem ingott meg. 1953. január 17-én, 83 éves korában tért örök nyugalomra.
Ignác Stuchlý atya boldoggá- és szenttáavatási ügye folyamatban van.
„Dolgozzunk, amíg nappal van. Amikor eljön az éjszaka, az Úr gondoskodni fog rólunk.”(Stuchlý Ignác)
ANS-Róma/Szaléziak.HU
