Főoldal / Szalézi világ / Jézus és világunk keresztrefeszítettjei - a rendfőnök szeptemberi üzenete
Jézus és világunk keresztrefeszítettjei - a rendfőnök szeptemberi üzenete
2019-09-17 Kedd | #Szalézi világ | KIEMELT
A római irodámban egy feszület van, amely nagyon sokatmondó számomra. A perui szaléziaktól kaptam, amikor meglátogattam őket.
Ez egy kereszt (ahogy mindannyian tudjuk, a kereszténység jelképe), de nem a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus függ rajta, hanem egy szegény gyermek. Az üzenet világos és nagyon erős: a mi Urunkat, Jézust keresztre feszítették azokban, akiket a mai világban keresztre feszítenek.
Nem szeretnélek elszomorítani benneteket, kedves barátaim. Sokkal kevésbé szeretnék „bűnös lelkiismeretfurdalást” ébreszteni bennetek. De szeretném feltenni nektek azt a kérdést, amit nagyon gyakran felteszek magamnak: „Valóban képtelenek vagyunk ezt a világot igazságosabbá tenni? Soha nem fog sikerülni?” Azt akarom hinni, hogy sikerrel járhatunk, hogy ez lehetséges, és hogy lassan-lassan, apró lépésekkel haladunk előre. De még hosszú utat kell megtenni! Azért mondom ezt nektek, mert az elmúlt hat évben, miközben a világ szalézi helyeire ellátogattam, sok keresztre feszítéssel találkoztam. A kifejezés erős, de nem tudom, hogyan tudnám másképp meghatározni azt, amit láttam.
- Keresztre feszítették azokat az utcagyerekeket, akikkel találkoztam szalézi műveinkben Kolumbiában, Srí Lankán, Luandában, Angolában (és sok más helyen, ahol sajnos a gyermekek a világ utcáin élnek). Még ebben a pillanatban is kóborolnak és lopva vadásznak, mint patkányok a világ sok (túl sok!) városának nyomornegyedében.
- Keresztre feszítettek azok a serdülők, akikkel a kolumbiai Ciudad Don Boscóban találkoztam, akiket erőszakkal toboroztak a FARC gerillaszervezetbe, és időnként arra kényszerítettek, hogy megöljék a saját rokonaikat.
- Az irodámban levő kereszthez hasonló keresztre voltak felfeszítve azok a tizenévesek és kislányok, akiket
szexuálisan bántalmaztak Sierra Leone fővárosában, Freetownban. Velük már biztonságban találkoztam az ottani szalézi házban, de sokan még mindig az utcákon vannak, vagy a kegyetlen, maffia típusú csoportok tartják fogva őket. - Keresztre vannak feszítve azok a fiúk és lányok, akikkel a ghánai Don Bosco házban találkoztam, akiket a szervkereskedelemmel foglalkozó maffia kezéből mentettek ki. Aznap, amikor megérkeztem, kilenc kislánnyal találkoztam, akiket ezek a gengszterek „halálra ítéltek”. Szerencsére az isteni Gondviselés révén a rendőrség az utolsó pillanatban megmentette őket és elhozta a szalézi házba. De hányan vesztették életüket ebben a szörnyű kereskedelemben? Hányat adnak el, vásárolnak vagy csonkítanak meg még ma is?
- Keresztre feszítették azokat a tizenéveseket, akiket tisztességes tárgyalás nélkül évekig börtönben tartottak. A szalézi rendtársaink minden nap látogatják őket, de az elvárásaik minimálisak. A börtönben levő fiatalok közül néhányan nagyon betegek. Nincs semmilyen reményük. Egyedül Isten.
- Keresztre feszítettek voltak azoknak a nemzeteknek a lányai, akiket meglátogattam, és akik naponta tizenkét órát kénytelenek dolgozni félelmetes körülmények között. Megegyeztünk, hogy engedik őket iskolába járni, de az elsők, akik ellenálltak, a saját családjaik voltak, mert féltek, hogy akkor nélkülözniük kell a bérüket (bármennyire is kevés legyen az).
- Sok éven át keresztre voltak feszítve a brazil bororo és xavante népek családjai, akiket azzal fenyegettek, hogy a hatalmas földbirtokosok (os facendeiros) elveszik a földjeiket. Keresztre feszítették még azzal is, hogy lelőtték a mi szalézi rendtársunkat, Rudolf Lunkenbein atyát és az indián Simaót, akik meg akarták védeni őket.
- Keresztre van feszítve az a több száz árva gyermek, akikkel Aleppóban találkoztam. Mert egy abszurd, számukra érthetetlen háború megfosztotta őket a családtól, a jövőtől és a reménytől.
- Jézusért keresztre feszítették az elmúlt hónapokban César Antonio és Fernando Hernandez atyákat, akiket meggyilkoltak Burkina Fasóban.
- E világ keresztre feszítettjei mindazok a férfiak, nők és gyermekek, akik az álmaikkal együtt a Földközi-tengerbe vesztek, mert az emberkereskedők elhagyták őket, miután óriási összegeket fizettek minden egyes „átkelésért” (milyen irónia, hogy útjukat „átkelésnek” hívják).
- Keresztre feszített Óscar Alberto Martínez, aki elhagyta Salvadort és Rio Grandenál két éves kislányát, Valeriat ölelve halt meg.
Minden kontinensen és minden nemzetben találkoztam keresztrefeszítettekkel.
Valami egyszerűt szeretnék mondani ma nektek: én elutasítom, nekünk el kell utasítanunk, hogy ezek a valóságok, amelyekben a szegények olyan magas árat fizetnek, számunkra általánossá, megszokottá és természetessé váljanak. Ellen kell állnunk azoknak, akik úgy gondolják, hogy „ez a fizetendő ár”. A háborúban alkalmazott képmutató és militáns nyelvben a „járulékos károk” kifejezést használják - de soha, SOHA nem szabad a halált, az emberi élet elvesztését „járulékos károknak” tekinteni!
És oly sok keresztre feszítés ellenére lelkiismeretünk és éber szemünk kell hogy legyen, ami nem engedi, hogy ezeket a dolgokat elkerülhetetlennek tekintsük. Nagyon ébernek kell lennünk, hogy elítéljük mindazt, ami elítélhető. Annyira aktívnak kell lennünk, hogy meglássuk, mit kell tennünk, hogyan és kivel tudjuk egyesíteni az erőket.
A történelem nagy emberei, az egyszerre nagy és egyszerű szentek megtették ezt. Kezdve a mi szeretett Don Boscónkkal, aki egész életében harcolt az igazságtalanság és a visszaélés minden formája ellen.
Végezetül, barátaim: amikor legközelebb egy feszületre gondoltok, emlékezzetek ezekre a szavakra, mivel valószínűleg – és ezt fájdalommal mondom – még mindig vannak keresztre feszített nők, férfiak és gyermekek.
Szaléziak.HU
