Főoldal / Szalézi világ / Kilenced Bosco Szent Jánossal - 1. NAP
A kilenced minden napjához van egy szentírási részlet, egy rövid olvasmány Don Bosco életéből, gondolataiból vagy a tanításaiból, egy fohász és egy ima. Az első nap január 22.
1. NAP: A SZERETŐ ISTEN, AKI MINDIG VELÜNK VAN
Szentírási részlet: „Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezök liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,25-33)
Gondolatok:
Don Bosco anyja, Margit mama megismertette gyermekeivel a szerető Istent. A szép, tiszta estéken, amikor kint ültek a ház elött, és a csillagos eget szemlélték és énekelgettek, Margit tanította is gyermekeit: „Isten megteremtette a világot és az eget csillagokkal díszítette”. Amikor pedig látta a virágokat a réteken, felkiáltott: „Milyen sok szép dologgal ajándékozott meg Isten”. Az aratás végén, a szüret befejezésekor, mikor mindenki nagyon fáradt volt, Margit mama rövid imát mondott: „Köszönjük meg az Úrnak a hozzánk való jóságát. Mindennap adott nekünk kenyeret.” Amikor a vihar vagy a jég elvert mindent, hittel vallotta meg: „Az Úr adta, az Úr elvette. Egyedül Ő, tudja miért." Ha rosszak voltunk, gondoljunk rá, hogy Istent nem lehet becsapni. Édesanyja, testvérei és a szomszédok mellett János egy nagy Istent ismert meg, aki láthatatlan ugyan, de jelenléte mindenhol valóság volt. Az égen, a mezőkön, a szegények fáradt arcán, a lelkiismeret mélyén, amely dicsért a jóért és megrótt a rosszért: „Ezt jól tetted, ezt meg nem”. Édesanyja szemében Isten olyan nagy valaki volt, akiben végtelenül és fenntartás nélkül megbízott. Jó és gondviselő Atya volt, õ adta a mindennapi kenyeret, viszont alkalmanként olyan dolgokat is megengedett, hogy megtörténjen velünk, amiket nehezen lehetett elfogadni, de ő tudta, hogy „miért”, és ennyi elég volt. Ezért Bosco Jánosnak már a korai gyermekéveitől fogva egy olyan képe volt Istenről, amelyet a természet és a mindennapok összes mozzanata közvetített számára. Ez volt az az Isten, akit az édesanyja mutatott meg neki, a saját szavaival és példájával. Ennek eredményeként „Bosco Jánosnak soha sosem kellett térdeplő, hogy imádkozzon. Csak felemelte tekintetét, körülnézett, és beszélt Istennel.”
Fohász: Mennyei Atyánk, Gondviseléseddel derűt és bizalmat adtál Don Boscónak az élet megpróbáltatásaiban. Engedd, hogy teljes bizalommal legyünk segítséged iránt és hűségesen kitartsunk szolgálatodban. Ámen.
Ima: Miatyánk.. Üdvözlégy… Dicsőség… Bosco Szent János, könyörögj érettünk!
Szaléziak.HU
