Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Fölfedezni Istent és beengedni az életünkbe
Olaszország – Fölfedezni Istent és beengedni az életünkbe
2019-03-27 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Isten szolgája Nino Baglieri 1951. május 1-én született Modicában, 17 éves korában súlyos balesetet szenvedett, amikor 1968. május 6-án leesett egy állványról és teljesen megbénult. Számára ekkor tíz hosszú, sötét év kezdődött, amit kétségbeesés, bezártság és szenvedés jellemezett. 1978. március 24-én, egy nagypénteken délután négy órakor a Lelki megújulás egy csoportja imádkozott érte; Nino érezte, hogy belülről átalakul, és attól a pillanattól kezdve elfogadta a keresztjét, igent mondott az Úr tervére. Az ANS munkatársai interjút készítettek Liborio Scibettával, az Önkéntesek Don Boscóval (Volontari - CDB) felelősével, aki személyesen találkozott az Isten szolgájával.
Ki volt Nino Baglieri?
Egy teljesen hétköznapi fiatal férfi volt, mint sokan mások, aki úgy döntött, hogy nem folytatja tanulmányait, hanem dolgozni fog. 17 éves korában baleset érte: leesett egy 17 méter magas állványzatról – "Egy méter évente" – ahogy mondani szokta – és nyaktól lefelé megbénult: ezek után tíz évig, az ifjúsága éveiben, lázadt az az Isten ellen, akiről azt hitte, hogy megbüntette őt.
Hogyan élte Nino az életét?
Nino egyértelmű példa arra, hogy a szentek élete egy személyes tapasztalat, és rendelkezik az emberség minden jellemzőjével. Nino kezdetben nem volt boldog. Érezte állapotának fájdalmát és súlyát: az élete végén felfedezték, hogy csak az egyik tüdejének egy részével lélegzik; sokat szenvedett és sok fiziológiai testi nehézséggel küzdött.
Emlékszem, hogy sokan gondozták, különösen a sógora, Paolo. Egyszer, amikor a többi CDB-vel a havi lelkigyakorlaton voltunk a szobájában, a sógora bejött, hogy átöltöztesse. Ki akartam menni, de Nino azt mondta, maradjak. És míg a sógora felemelte ezt a tehetetlen testet, egy pillanatra úgy éreztem, hogy Krisztust látom, aki készen áll a keresztre feszítésre! A hátán egy mély, fájó seb volt, azt mondta, egy ököl beleférhet.
De néhány perccel később ismét mosolygott az ágyában, és készen állt a többiek vigasztalására.
Olyan tapasztalat ez, amit oly sokan tettünk, amikor elmentünk hozzá, hogy meglátogassuk, hogy a társaságában legyünk, megnyugtassuk őt és gondoskodjunk róla, de közben mi voltunk azok, akik megnyugodva, felvidulva távoztunk, és készen álltunk arra, hogy még jobban megéljük az életet. Megtapasztalta a fájdalom, a szomorúság, a sötétség pillanatait is... De a cél mindig az volt, hogy dicsőítse az Urat. És minden írása, amit a szájával írt, "Allelujával" végződött.
Milyen üzenetet hagyott Nino Baglieri az utókorra?
Ma olyan korban élünk, amely nem mindig tartja tiszteletben az életet. Maga Nino viszont egy himnusz volt arról, hogy az élet értékes, bármikor és bármilyen helyzetben találja magát az ember.
A másik üzenet az, hogy ha felfedezzük Istent az életünkben és létünk részévé tesszük, akkor az megzavarja az addigi, megszokott életünket. Az Úr kezébe helyezett élet teljesen megváltozik. A tíz évnyi sötétség után, amit átélt, pontosan akkor ment keresztül egy radikális változáson, amikor Nino rájött, hogy az Úr munkálkodik benne és belépett az életébe.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
