"A találkozás, a közösség és a szinodalitás pillanatai ... amelyek 2018 márciusában teljesedtek ki a fiatalok pre-szinodális találkozóján"- így értelmezi Rossano Sala szalézi atya a 2018. évi püspöki zsinat különleges titkára, a XI. Nemzetközi Ifjúsági Fórumot, amely június 18–22. között zajlott Rómában és Ciampinóban, 250 fiatal részvételével az egész világból, akik számos egyházi mozgalom és egyesület tagjaiként jöttek el a találkozóra.
Mi történt az ülés során?
Az elmélkedések három átfogó pillanatra összpontosítottak. A szinodális útnak szentelt első napon különös figyelmet fordítottunk az alkalmazott módszerre: mivel az ifjúsági szinódus elsődlegesen a haladás stílusát tanítja, szólási és meghallgatási lehetőséget biztosít mindenki számára. A második napot a Christus Vivit apostoli buzdításnak szentelték, hogy mindenki magáévá tehesse azt. A harmadik napon megvitattuk a befogadás nagyszerű témáját: hogyan lehet új utakat, új útvonalakat, új perspektívákat kezdeményezni?
Végül, szombat reggel fogadott minket a pápa, egyenként üdvözölte a fiatalokat, és bemutatta a három közelgő Ifjúsági Világtalálkozó témáját, amelyet a "Felkelni" - ( állj fel, felemelkedés – megj.) szóval emelt ki a feltámadás perspektívájából és tudatosítva mindazt, amit a fiatalok mondhatnak és adhatnak a világnak és az Egyháznak.
Melyek a fő perspektívák most?
Utalnék azokra a fogalmakra, amelyek a szinodális útból származnak: mindenekelőtt a "szinodalitás". A fiataloknak az Egyházhoz intézett nagy kérése, hogy tudja, hogyan kell együtt élni és dolgozni, hogy ez a testvériség fényes jele legyen. A fiatalok arra emlékeztettek minket, hogy a közösség az evangelizáció első és legfontosabb formája.
A második a "hivatás". Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy kivegyük a részünket, misszionáriusi szempontból. A nagy kérdés, amit Ferenc pápa minden fiatalnak feltett, nem a "Ki vagyok én?", hanem a "Kiért vagyok én?"
A harmadik pedig az "észlelés". Ferenc pápa nem kínál nekünk előre csomagolt megoldásokat, hanem arra kéri a fiatalokat, hogy helyezzék magukat az Úr elé egy szemlélődő és izgalmas dinamikában, amelynek mindannyian cselekvő alanyai vagyunk.
Mit jelent mindez a Szalézi Család számára?
Ez elsősorban azt jelenti, hogy a fiatalokat tegyük útitársainkká. Ne legyenek a fiatalok csupán befogadók, hanem a pasztoráció aktív részesei. Don Bosco valóban mindig hitt a fiatalokban: a kongregáció alapító okiratát 14-15 éves fiúk írták alá. Az Egyház ma megújult lelkesedést kér tőlünk.
Az Egyetemes Káptalanra nézve, milyen szaléziak kellenek a mai fiatalokna?
Olyan szaléziak, akik bíznak a fiatalokban; akik tudják, hogyan kell megkérdőjelezni magukat korunk kihívásai előtt, egy megújult kulturális munkában; és tudatában vannak a legfiatalabb és legszegényebb fiatalok iránti konkrét hivatásuknak.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
