Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi gondolatok - A halottak napja simogatás a lelkeknek
Szalézi gondolatok - A halottak napja simogatás a lelkeknek
2018-11-01 Csütörtök | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Ne haragudjon meg senki, de én a Halloweenel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni! Mit tud adni egyáltalán ez az „ünnep”? Mire lehet válasz a mai kor kereső emberének? Mert – ahogyan érzem – inkább nyugtalanságot gerjeszt, megosztásokat szül – és ezzel a gonosz lélek el is érte célját!
Neki bőven elég az, hogy ne legyen egység valamiben, hogy megosszon istenkereső lelkeket! Csak ehhez ért… Lealacsonyítja a halált, hogy ne legyen fontos az Istennel való találkozás ténye!
Nekem kell a temető csendes áhítata, amikor megbecsülve a múltat kitisztul a lelkem, és méltón várhatom a jövőt! Ezt láttam őseimtől, Nagymamámtól, amikor mi még gyerekfejjel követtük Őt a metsző hidegben. Elcsíptük rejtett mozdulatát, amikor kérges kezével végigsimította a kopott fejfát…
Mert a Halottak Napja simogatás a lelkeknek. Simogatás az emlékeknek is, amellyel nem elriasztani akarunk semmiféle „szellemet”. A temető a „Holtak Faluja”, amely csendben nézi, arra forduló fejfáival, az Élők Házait. Mintegy őrködnek álmaink felett.
Mi pedig őrködjünk az Övék felett: „Adj Uram, örök nyugodalmat Nekik, és az örök Világosság fényeskedjék Nekik.”
P. Márkus Zoltán SDB/Szaléziak.HU
