Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Bemutatták a Positio super virtutibust Stuchlý Ignác ügyében
Vatikán – Bemutatták a Positio super virtutibust Stuchlý Ignác ügyében
2018-07-23 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ángel Fernández Artime rendfőnök, Pierluigi Cameroni egyetemes posztulátor és munkatársa, Dr. Lodovica Maria Zanet kíséretében július 20-án tett látogatása során ismertette Angelo Amato bíborosnak, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusának Isten Szolgája Stuchlý Ignác szalézi pap ügyének a Positio super Vita, és a Virtutibus et Fama Sanctitatis kötetét.
A Positiót P. Zdzisław Kijas OFM Conv., Pierluigi Cameroni posztulátor és munkatársa, Dr. Lodovica Maria Zanet, P. Jan Ihnát SDB és P. Petr Zelinka SDB ismertették. A Positio szerkezeti elemei árnyaltan és mélyreható módon bemutatják az összes olyan dokumentációt és anyagot, amelyek Isten Szolgájának erényes életére vonatkoznak: a felszólaló röviden bemutatta az ügyet; az Informatio super virtutibus, vagyis a teológiai rész, amelyben Isten szolgájának erényes életét bizonyítják; a két Summarium a tanúságtétellel és a dokumentált bizonyítékokkal; a Biographia ex Documentis. Az átadás után a Positiót először a Szentek Ügyeinek Kongregációja történeti tanácsadói fogják megvizsgálni.
Isten Szolgája Ignazio Stuchlý Bolesławban született, az egykori porosz Sziléziában, 1869. december 14-én, nagy paraszti gazdálkodó családban. A fiatalembert, aki őszinte volt elkötelezettségében és szilárd a reményében, 1894-ben fogadta be a szaléziak körében. Szeptember 8-án érkezett Torinóba, és a valsalicei és ivreai központokban végezte képzését, ahol kapcsolatba kerül a nagy szaléziak első generációjával. Kezdetben a misszióba szeretett volna menni, de Don Rua utasítására Olaszországban marad, és kész támogatni a szalézi munka növekedését a szláv területeken. Ezután 1924-ig Szlovéniába, Goriziába (1897-1910) megy, Ljubljana és Verzsej között, majd 1925 és 1927 között a Perosa Argentinában, ahol összegyűjtötte az új munkatársakat, hogy megvalósítsa a rend letelepedését "északra". 1927-ben visszatért hazájába, Fryštákba, ahol 1935-től szintén vezetői pozíciókat töltött be, tartományfőnök is volt.
A balkáni háború és az első világháború szélesebb körű következményei után szembesül a második világháborúval, majd a kommunista totalitarizmus terjedésével: mindkét esetben a szalézi műveket elvették, a rendtársakat besorozták vagy szétszórták, és csak azt látta, hogy a munka, amelynek az életét szentelte, elpusztult. Négy nappal a sorsdöntő "barbárok éjszakája" előtt 1950 márciusában betegség támadta meg, de keresztényként fogadta, és hite továbbra sem ingott meg. 1953. január 17-én, 83 éves korában halt meg. Mint ekonómus, prefektus, aligazgató, igazgató, tartományfőnök, Isten Szolgája életének nagy részében felelősségteljes munkát végzett. Egy kicsit úgy, mint példaképét, Boldog Rua Mihályt, "élő szabálykönyv"-nek tekintették, aki hathatós tanúja volt Don Bosco lelkiségének és képes volt átadni az őt követő generációknak.
Az ember, aki sokféle földrajzi, nyelvi és kulturális valóságban (például a mai Morvaországban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Szlovéniában és Olaszországban), még az ezekkel határos országokban is élt, Isten Szolgája ma a békét, egységet és a népek közötti megbékélést hirdeti.
ANS – Vatikánváros/Szaléziak.HU
