Főoldal / Szalézi világ / Vincenzo Cimatti szalézi missziónáriusra emlékezünk
Vincenzo Cimatti szalézi missziónáriusra emlékezünk
2019-10-06 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Tiszteletre méltó Vincenzo Cimatti nagy és sokoldalú egyéniség volt, emberi és erkölcsi talentumokban gazdag, az erények, főleg a szeretet buzgó gyakorlója, a szalézi karizma hiteles képviselője Japánban, ő volt az, aki a legtökéletesebben testesítette meg Don Boscót a japán földön. Október 6-án, égi születésnapján rá emlékezik a Szalézi Család.
A Chimatti család a szentek családja: a három életben maradt testvér közül Vincenzót tiszteletre méltóvá nyilvánították, nővérét, Maria Raffaella betegápoló irgalmas nővért 1996-ban boldoggá avatták, bátyja, Luigi szalézi szerzetes testvér, misszionárius volt Peruban, aki a szentség hírében halt meg.
Hároméves korában a kis Vincenzo már elvesztette az édesapját. Néhány nappal később az édesanyja elvitte a plébániatemplomba, ahol Don Bosco prédikált, és a tömegben mindenki feje fölött felé tartotta: „Vincenzino, nézd csak, nézd, ott van Don Bosco!” - és Vincenzo egész életében emlékezett Don Bosco tekintetére.
17 évesen belépett a szaléziak közé, akik a torinói Valsalice intézetbe küldték tanulni. Ritka szellemi óriás volt: a pármai konzervatóriumon zeneszerzői oklevelet, Torinóban természettudományi, filozófiai és pedagógiai diplomát szerzett.
24 éves korában szentelték pappá, majd 20 éven át a valsalicei kollégium zseniális tanára és zeneszerzője, a szerzetesek több generációját tanította.
1925 karácsonyán az akkori rendfőnök, Boldog Rinaldi Fülöp a Japánba készülő csoport vezetőjévé nevezte ki. 40 évig dolgozott Japánban. Jóságával, kifinomultságával és művészi tehetségével meghódította a japánok szívét, miközben Don Boscóhoz hasonlóan apostoli munkát végzett a sajtó és a zene terén is. Koncertezett, a zene szárnyain hódított, de a legjobban a szegények, a gyerekek, az öregek és betegek között érezte magát. Árvaházakat, oratóriumokat, szakiskolákat nyitott, de egy szerkesztőséget is működtetett Tokióban.
1935-ben, amikor a Miyazaki-Oita misszió apostoli prefektúra lett, és Don Cimatti lett az első elöljárója, a Monsignore címmel tüntették ki. "Miért akarjátok mérgezni a véremet? - írta ekkor Torinóba - Hagyjatok nyugodtan dolgozni, sallangok nélkül. Képzeljétek el Don Boscót bojtokkal és rojtokkal!" És az olaszországi barátoknak visszaküldte a címmel járó díszes öltözéket, amit ajándékba küldtek a kinevezésére: "Adjátok el és küldjétek el a pénzt a szegényeimnek."
Ezt követően tartományfőnöknek nevezték ki. Miután átélte a háború szörnyű megpróbáltatásait, megkettőződött bátorsággal fogott az újjáépítéshez. Aztán visszavonult, hogy helyet adjon a fiataloknak. 86 évesen hunyt el, 1965. október 6-án. Visszatérhetett volna Olaszországba, de azt mondta: "Én itt akarok meghalni, hogy japán földdé váljak." 1991. december 21-én nyilvánították tiszteletre méltóvá.
Pierluigi Cameroni SDB/Szaléziak.HU
