(1885-1972)
püspök

 Giuseppe Cognata Agrigentóban született 1885. október 14-én, szülei Vitale és Rosa Montana. Már gyerekkorától fogva megmutatkozott, hogy számos tehetség birtokosa.

 Tizenkét éves korában belépett a San Basilio kollégiumba Randazzóban (Catania), ami Don Bosco első műve volt Szicíliában. Készen állt arra, hogy elfogadja a szerzetesi és apostoli élet iránti hivatást az szaléziak körében; apja és nagyapja határozottan ellenezték ezt a hivatást, amely telve van megpróbáltatásokkal és hosszú és fájdalmas küzdelmekkel, de örömteli sikerek koronázzák.

 Szalézi: pap - tanár - apostol

1908. május 5-én Giuseppe Cognata letette örökfogadalmát San Gregorio di Cataniában az akkori rendfőnök (és ma már Boldog) Michele Rua kezébe, és a következő évben, 1909. augusztus 29-én pappá szentelték Acirealéban.

 Kiváló eredménnyel szerzett diplomát mind az irodalom, mind a filozófia területén, majd nem csak tanárként és asszisztensként, hanem buzgó papként ment a fiatalok közé. Küldetését a szicíliai Brontéban, a venetói Estében és a maceratai Le Marchéban teljesítette be.

 Igazgató

 Az első világháborúban Cognata atya katonai szolgálatot teljesített Palermóban, Trapaniban, Páduában. Trapaniban tette le szalézi munkájának első alapjait, ahol néhány évvel később igazgató lett. Számos művet irányított, de még inkább ismert volt, mint a lelkek igazgatója. Trapaniból felkérték, hogy vezesse a kollégiumot Randazzóban (Catania), majd az umbriai Gualdo Tadinóban, hogy végül Rómában a Sacro Cuore (Szent Szív) igazgatójává váljon.

 Püspök és rendalapító

1933. március 16-án XI. Piusz pápa Giuseppe Cognatát Bova püspökévé nevezte ki, egy különösen szegény és hátrányos helyzetben lévő egyházmegyébe Calabriában. 1933. április 23-án, a római Szent Szív-bazilikában szentelte püspökké Augustus Hlond szalézi bíboros (ma tiszteletreméltó), Gniezno és Poznań érseke, társszentelőként közreműködött Luigi Maria Olivares, szintén tiszteletreméltó, Szutri és Nepi szalézi püspöke, valamint Romolo Genuardi püspök, Palermo segédpüspöke.

 A meredek gyalogösvények és öszvércsapások mentén Cognata püspök - aki a püspöki mottójaként Szent Pálnak a „ Caritas Christi urget nos” kifejezést választotta - nemcsak az egyházmegye összes kicsi faluját, hanem a szétszórt szegény családok csoportjait is meglátogatta, még a legtávolabbi és elérhetetlen helyeken is.

 Életre hívta a fiatal nők jámbor társaságát, akik bátran és örömmel hajlandóak dolgozni a legkisebb, elveszett és leginkább elhagyott központokban. Így 1933. december 8-án megszületett a Jézus Szentséges Szívének Szalézi Oblátái kongregáció.

 Csendben és magányban

 1939-ben egy pokoli vihar támadt az alapító és intézménye ellen. 1939. december 20-án az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció téves vádak alapján igazságtalanul püspöki méltóságának elbocsátására ítélte Cognata püspököt. Ezután messzire ment, hosszú éveket csendben és magányban élve, elválasztva szellemi lányaitól. 1952-ig szívesen befogadták a szalézi házakba Trentben és Roveretóban, majd 1972-ig a Castello di Godegóban (Treviso), ahol hozzáértő és elismert szolgálatot végzett, mint gyóntató és lelkivezető.

 Per Crucem ad lucem

 A kereszt remény, a feltámadás és az élet bizonyossága. 1962 húsvétján, XXIII. János pápa Giuseppe Cognata püspököt visszahelyezte püspöki rangjába. Így VI. Pál pápa akaratából részt vett a II. Vatikáni Zsinat második, harmadik és negyedik ülésén. 1963. augusztus 6-án Farsalo címzetes püspökévé nevezték ki. 1972. január 29-én örömmel látta, hogy Intézetét a Szentszék elismerte a „Decretum Laudis” vagy a „Dicséretrendelet” címmel. 1972. július 22-én halt meg Pellaróban (Reggio Calabria), nővérei missziós tevékenységének székhelyén.

Földi maradványai Jézus Szentséges Szívének Szalézi Oblátái rendfőnökségén nyugszanak Tivoliban.