Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Magyar Tartomány / Karaszek Ernő visszaemlékezése Sándor István vértanúra

Karaszek Ernő visszaemlékezése Sándor István vértanúra

Karaszek Ernő visszaemlékezése Sándor István vértanúra

2019-10-25 Péntek   |   #Magyar Tartomány

megemlékezés  • Sándor István  •

Elmondok egy történetet, nem lesz vidám, nekem mégis fontos, hátha így megértem, mi történik velem.

Karaszek Ernő tüzértizedes vagyok, a katonaság előtt fűszeres-segéd. Már túl vagyok a veréseken, holnap hazaengednek.

Itt azt mondják, Sándor István rossz ember volt. Összeesküdött az állam ellen és kémkedett. Röhej! Kérdezték, mit tudok róla, arról, hogy az ávóba fiatalokat épített be. Nem hitték el, hogy semmit. Nézem a dagadó bokámat… És arról sem tudok, hogy a pápa Amerikának kémkedik. Normális ember ezt nem gondolhatja, de ezek nem normális emberek. Élvezik a verést. Hogy ártatlanokat vernek. Valamiért ettől érzik tökösnek és különbnek magukat. Szégyellem, de nem tartottam oda a másik „orcámat”, ahogy a Jóisten és Sándor úr tanította.

Csak így hívtuk: Sándor úr. Mert nem volt pap, mégis olyan tekintélye volt közöttünk, mint három papnak. Szerettük a nagy szívéért és a soha nem szűnő mosolyáért. Persze jó poénjai is voltak, meg frankón rúgta a labdát. Neki jobban ment, mint a papoknak, akiken jókat röhögtünk, amikor a lábuk belegabalyodott a földig érő reverendába… Most is beelőzte őket, hamarabb jut a mennyországba, pedig „csak” testvér volt. Azt beszélik, a tárgyalóteremben az utolsó szava az volt: „bocsánat”. A rendtársainak mondta, a másik négy szalézinak, akiket szintén lecsuktak. A főnöküket, Ádám atyát is majdnem kinyírták. Vajon most hol lehet? Állítólag a Gyűjtőbe szállították miután Sándor urat felakasztották két ávóssal. Ezek a sajátjaikat is kivégzik…

Nem értem, hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Édesanyám és Sándor úr is mindig azt mondta, ha bajban vagyok, imádkozzak a Szűzanyához. Hát most abban vagyok, nyakig!

A lila bokámról eszembe jut az első találkozásom vele. Az új szomszédsrácot, a Vágvölgyit vittük el a Clariba. Emlékszem, hogy csodálkozott, hogy itt a papok pingpongoznak a srácokkal. „Itt nem kell imádkozni?” – kérdezte bambán. „De, majd azt is kell.” – feleltük neki és már rohantunk is Sándor úrhoz, akinek valamiért fájt a bokája aznap és ezért nem focizott. Szegény Vágvölgyi! Nem bírta a veréseket, ezért vállalta, hogy spicli lesz. Ki is engedték. Isten bocsássa meg neki!

Mi, pattanásos kamaszok, őt szerettük a legjobban. Iskola után rohantunk a Clariba, a Don Bosco-cserkészcsapatba. Kár, hogy nem lehetett gyereke a szerzetesi fogadalma miatt… de talán jobb is, most, hogy kivégezték. Emlékszem állandóan Don Boscóról beszélt; szinte már kívülről fújtuk a szaléziak alapítójának életét. Érdekes, most semmi nem jut eszembe róla, csak az egyik kedvenc mondása kattog a fejemben: „A szomorúaknak lassan, a vidámaknak gyorsan telnek az órák.” Jó, mi? Ilyen helyen vidámnak lenni… Sosem gondoltam volna, hogy mi tizenketten, elválaszthatatlanok, egyszer a Gyorskocsi utcában kötünk ki. Vajon, mi lehet a többiekkel?

Sándor úr csak „nagyfiúk”-nak hívott minket. Tényleg vele, mellette lettünk nagyfiúk, mi, csóró rákospalotai srácok. Nem értettük, amikor azt mondták, nem mehetünk hozzá többet. Aztán a Clarit is elvették, nem volt már udvar, ahol felnőttünk, a jó kis szobákat a helyi elvtársak kapták meg. Pártiroda lett belőle, csak a templom nem kellett nekik. Az elején még itt találkozgattunk titokban, de Anyám nem szerette, féltett, mert az ávós spiclik ott voltak mindenütt. Különösen a templom környékén. Sándor úr nem félt. Hívott a víztoronyhoz is minket, meg az ismerősei lakására, kérdezte, hogy megy sorunk, törődött velünk. Még kis imalapokat is adott, hogy el ne felejtsük, amit tanított. Állítólag titokban nyomtatta valahol, merthogy a nyomdájukat is elvették. Ez került az életébe. Nem lett volna szabad neki, megtiltották, miért nem hagyott békén minket… Hiányoznak ezek a találkozók… Jól esett, amikor a laktanyában meglátogatott. Állítólag ezt sem lett volna szabad neki, mert káros hatással volt ránk. Marhaság! A szemem előtt van a bajuszával (nem állt jól neki, kényszerből növesztette, mert már kereste az ávó), a megtört, de még mindig csillogó tekintetével, amikor azt mondja: már Kiss István a nevem és segédmunkás vagyok a Persilben. Ő és a mosószerek… nehéz volt elképzelni. Elmesélte, hogy a melósok lopják a szappant, de ő nem szól nekik. Kérdeztem, ez hogy lehet, és a 7. parancsolat? Ebben a rendszerben azt mondják „tiéd a gyár”, akkor meg lehet – válaszolta. Hihetetlen, hogy még ezt is poénra tudta venni. Pedig nagyon rossz lehetett neki – éreztem, ahogy elköszönt, mintha tudta volna, mi vár rá. Utoljára még titokban elmondtunk együtt egy Miatyánkot.

Na, most eleredt az orrom vére, még ez kellett… Mit mondana Sándor úr? „Coraggio – bátorság!” Igen, ő tényleg bátor volt. Amikor szembesítettek vele, úgy csinált, mint aki nem ismer. Én, hülye meg elkezdtem ordítozni, hogy miért nem ismer meg. Erre az őr jól hátba vágott, mire Sándor úr szelíden, ilyen helyzetben szelíden! kérte, hogy vigyenek el, sosem látott. Ezzel mentett meg. Engem, akit hetedik éve ismert és a barátom volt! Ez az utolsó emlékem róla.

Remélem, Sándor úr üdvözült, ahogy ígérte nekünk, hogy mi is fogunk, ha mindig jót cselekszünk.

Nem tudom, mi lesz ezután… Csak azt tudom, nem tettem semmi rosszat.

Nem tettünk semmi rosszat!

 (Diákoknak készült ismeretterjesztő kisfilm narrációja a Rákoskeresztúri Új Köztemető Nemzeti Gyászpark látogatóközpontjába.)

Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Elhunyt dr. Mezey Klára szalézi munkatárs

Elhunyt dr. Mezey Klára szalézi munkatárs

#Magyar Tartomány 2020-01-21, Tegnap

A Magyar Szalézi Munkatársak Egyesülete mély fájdalommal tudatja, hogy január 21-én a délutáni órákban elhunyt a pécsi munkatársi csoport vezetője, a sokak..

Luigi Variara, a leprások apostola, egy egyedülálló szerzetesrend alapítója

Luigi Variara, a leprások apostola, egy egyedülálló szerzetesrend alapítója

#Szalézi világ 2020-01-15, Szerda

Január 15-én Boldog Luigi Variarára emlékezik a Szalézi Család, akit mint a leprások apostolát ismerünk. De nem csak minden áldozatra kész szalézi szerzetes..

Titus Zeman, a hivatások apostola és vértanúja

Titus Zeman, a hivatások apostola és vértanúja

#Szalézi világ 2020-01-08, Szerda

Ma január 8-án Titus Zemanra emlékezik a Szalézi Család, aki fiatal szerzeteseknek segített átjutni a határon, hogy hivatásukat beteljesíthessék és papok..

Carlo Braga, Kína kis Don Boscója

Carlo Braga, Kína kis Don Boscója

#Szalézi világ 2020-01-03, Péntek

A Szalézi Család január 3-án Isten szolgája Carlo Braga égi születésnapjára emlékezik. Braga atya, akit „Kína kis Don Boscója” néven emlegetnek,..

Andrea Beltrami, aki tökéletesen megélte a szalézi karizma áldozatos oldalát

Andrea Beltrami, aki tökéletesen megélte a szalézi karizma áldozatos oldalát

#Szalézi világ 2019-12-30, Hétfő

December 30-án, égi születésnapján Tiszteletreméltó Andrea Beltrami szalézi szerzetes papra emlékezik a Szalézi Család, aki rövid élete során..

Címkék

28EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • Albertfalva • áldozat • állandó • Amerika • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • díj • Don Bosco • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • Don Bosco Sportközpont • Don Bosco Szakközépiskola • Don Bosco Szalézi Társasága • Egyesült Királyság • Egyetemes Káptalan • Egyetemes Tanács • együttműködés • életvédelem • elhunyt • ...
Összes címke
< A 150. missziós expedíció: "Ha nem kilépő, akkor nem Egyház"Vértanú és Boldog – a kommunizmus áldozata >