Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Magyar Tartomány / Karaszek Ernő visszaemlékezése Sándor István vértanúra

Karaszek Ernő visszaemlékezése Sándor István vértanúra

Karaszek Ernő visszaemlékezése Sándor István vértanúra

2019-10-25 Péntek   |   #Magyar Tartomány

megemlékezés  • Sándor István  •

Elmondok egy történetet, nem lesz vidám, nekem mégis fontos, hátha így megértem, mi történik velem.

Karaszek Ernő tüzértizedes vagyok, a katonaság előtt fűszeres-segéd. Már túl vagyok a veréseken, holnap hazaengednek.

Itt azt mondják, Sándor István rossz ember volt. Összeesküdött az állam ellen és kémkedett. Röhej! Kérdezték, mit tudok róla, arról, hogy az ávóba fiatalokat épített be. Nem hitték el, hogy semmit. Nézem a dagadó bokámat… És arról sem tudok, hogy a pápa Amerikának kémkedik. Normális ember ezt nem gondolhatja, de ezek nem normális emberek. Élvezik a verést. Hogy ártatlanokat vernek. Valamiért ettől érzik tökösnek és különbnek magukat. Szégyellem, de nem tartottam oda a másik „orcámat”, ahogy a Jóisten és Sándor úr tanította.

Csak így hívtuk: Sándor úr. Mert nem volt pap, mégis olyan tekintélye volt közöttünk, mint három papnak. Szerettük a nagy szívéért és a soha nem szűnő mosolyáért. Persze jó poénjai is voltak, meg frankón rúgta a labdát. Neki jobban ment, mint a papoknak, akiken jókat röhögtünk, amikor a lábuk belegabalyodott a földig érő reverendába… Most is beelőzte őket, hamarabb jut a mennyországba, pedig „csak” testvér volt. Azt beszélik, a tárgyalóteremben az utolsó szava az volt: „bocsánat”. A rendtársainak mondta, a másik négy szalézinak, akiket szintén lecsuktak. A főnöküket, Ádám atyát is majdnem kinyírták. Vajon most hol lehet? Állítólag a Gyűjtőbe szállították miután Sándor urat felakasztották két ávóssal. Ezek a sajátjaikat is kivégzik…

Nem értem, hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Édesanyám és Sándor úr is mindig azt mondta, ha bajban vagyok, imádkozzak a Szűzanyához. Hát most abban vagyok, nyakig!

A lila bokámról eszembe jut az első találkozásom vele. Az új szomszédsrácot, a Vágvölgyit vittük el a Clariba. Emlékszem, hogy csodálkozott, hogy itt a papok pingpongoznak a srácokkal. „Itt nem kell imádkozni?” – kérdezte bambán. „De, majd azt is kell.” – feleltük neki és már rohantunk is Sándor úrhoz, akinek valamiért fájt a bokája aznap és ezért nem focizott. Szegény Vágvölgyi! Nem bírta a veréseket, ezért vállalta, hogy spicli lesz. Ki is engedték. Isten bocsássa meg neki!

Mi, pattanásos kamaszok, őt szerettük a legjobban. Iskola után rohantunk a Clariba, a Don Bosco-cserkészcsapatba. Kár, hogy nem lehetett gyereke a szerzetesi fogadalma miatt… de talán jobb is, most, hogy kivégezték. Emlékszem állandóan Don Boscóról beszélt; szinte már kívülről fújtuk a szaléziak alapítójának életét. Érdekes, most semmi nem jut eszembe róla, csak az egyik kedvenc mondása kattog a fejemben: „A szomorúaknak lassan, a vidámaknak gyorsan telnek az órák.” Jó, mi? Ilyen helyen vidámnak lenni… Sosem gondoltam volna, hogy mi tizenketten, elválaszthatatlanok, egyszer a Gyorskocsi utcában kötünk ki. Vajon, mi lehet a többiekkel?

Sándor úr csak „nagyfiúk”-nak hívott minket. Tényleg vele, mellette lettünk nagyfiúk, mi, csóró rákospalotai srácok. Nem értettük, amikor azt mondták, nem mehetünk hozzá többet. Aztán a Clarit is elvették, nem volt már udvar, ahol felnőttünk, a jó kis szobákat a helyi elvtársak kapták meg. Pártiroda lett belőle, csak a templom nem kellett nekik. Az elején még itt találkozgattunk titokban, de Anyám nem szerette, féltett, mert az ávós spiclik ott voltak mindenütt. Különösen a templom környékén. Sándor úr nem félt. Hívott a víztoronyhoz is minket, meg az ismerősei lakására, kérdezte, hogy megy sorunk, törődött velünk. Még kis imalapokat is adott, hogy el ne felejtsük, amit tanított. Állítólag titokban nyomtatta valahol, merthogy a nyomdájukat is elvették. Ez került az életébe. Nem lett volna szabad neki, megtiltották, miért nem hagyott békén minket… Hiányoznak ezek a találkozók… Jól esett, amikor a laktanyában meglátogatott. Állítólag ezt sem lett volna szabad neki, mert káros hatással volt ránk. Marhaság! A szemem előtt van a bajuszával (nem állt jól neki, kényszerből növesztette, mert már kereste az ávó), a megtört, de még mindig csillogó tekintetével, amikor azt mondja: már Kiss István a nevem és segédmunkás vagyok a Persilben. Ő és a mosószerek… nehéz volt elképzelni. Elmesélte, hogy a melósok lopják a szappant, de ő nem szól nekik. Kérdeztem, ez hogy lehet, és a 7. parancsolat? Ebben a rendszerben azt mondják „tiéd a gyár”, akkor meg lehet – válaszolta. Hihetetlen, hogy még ezt is poénra tudta venni. Pedig nagyon rossz lehetett neki – éreztem, ahogy elköszönt, mintha tudta volna, mi vár rá. Utoljára még titokban elmondtunk együtt egy Miatyánkot.

Na, most eleredt az orrom vére, még ez kellett… Mit mondana Sándor úr? „Coraggio – bátorság!” Igen, ő tényleg bátor volt. Amikor szembesítettek vele, úgy csinált, mint aki nem ismer. Én, hülye meg elkezdtem ordítozni, hogy miért nem ismer meg. Erre az őr jól hátba vágott, mire Sándor úr szelíden, ilyen helyzetben szelíden! kérte, hogy vigyenek el, sosem látott. Ezzel mentett meg. Engem, akit hetedik éve ismert és a barátom volt! Ez az utolsó emlékem róla.

Remélem, Sándor úr üdvözült, ahogy ígérte nekünk, hogy mi is fogunk, ha mindig jót cselekszünk.

Nem tudom, mi lesz ezután… Csak azt tudom, nem tettem semmi rosszat.

Nem tettünk semmi rosszat!

 (Diákoknak készült ismeretterjesztő kisfilm narrációja a Rákoskeresztúri Új Köztemető Nemzeti Gyászpark látogatóközpontjába.)

Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Rinaldi Fülöp, aki nem tudott ellenállni Don Boscónak

Rinaldi Fülöp, aki nem tudott ellenállni Don Boscónak

#Szalézi világ 2019-12-05, Csütörtök

Égi születésnapján, december 5-én Boldog Rinaldi Fülöpre (Filippo Rinaldi), Don Bosco harmadik utódára emlékezik a Szalézi Család.

Simone Srugi, a modern kor „irgalmas szamaritánusa”

Simone Srugi, a modern kor „irgalmas szamaritánusa”

#Szalézi világ 2019-11-27, Szerda

Égi születésnapján, november 27-én Tiszteletreméltó Simone Srugi szalézi testvérre emlékezik a Szalézi Család. „Jöhet-e valami jó Názáretből?” -..

Margit mama, a Szalézi Család édesanyja

Margit mama, a Szalézi Család édesanyja

#Szalézi világ 2019-11-25, Hétfő

Égi születésnapján, november 25-én Tiszteletreméltó Margherita Occhienára (1788-1856), Bosco Szent János édesanyjára emlékezik a Szalézi Család.

Maddalena Morano, aki megfogadta Don Bosco tanácsát

Maddalena Morano, aki megfogadta Don Bosco tanácsát

#Szalézi világ 2019-11-15, Péntek

November 15-én emlékezik meg az Egyház Boldog Maddalena Moranóról, a Segítő Szűz Mária Leányáról, akit 25 évvel ezelőtt a ma már szent II. János Pál..

Artemide Zatti, aki maga volt a gyógyszer

Artemide Zatti, aki maga volt a gyógyszer

#Szalézi világ 2019-11-13, Szerda

Az Szalézi Család november 13-án Boldog Artemide Zatti szalézi testvérre emlékezik, aki egész életét a leginkább rászorultak gondozására áldozta...

Címkék

28EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • Albertfalva • áldozat • állandó • Amerika • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • díj • Don Bosco • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • Don Bosco Sportközpont • Don Bosco Szakközépiskola • Don Bosco Szalézi Társasága • Egyesült Királyság • egyetemes káptalan • Egyetemes Tanács • együttműködés • életvédelem • elhunyt • ...
Összes címke
< A 150. missziós expedíció: "Ha nem kilépő, akkor nem Egyház"Vértanú és Boldog – a kommunizmus áldozata >