A szalézi udvar...több volt egyszerű helyszínnél. Olyan tér lett, ahol a fiatal lassan újra elhitte magáról, hogy jó az élete, hogy van helye a világban és van jövője. Talán ma is ez az egyik legfontosabb küldetésünk.

 A nyár különleges időszak ebből a szempontból. Táborok, közösségi programok, kirándulások, esti beszélgetések, közös játékok és egyszerű együttlétek követik egymást. Sokszor éppen ezekben a pillanatokban nyílik meg legjobban egy fiatal szíve. Egy focimeccs után. Egy hosszabb esti beszélgetésben. Egy közös nevetésben. Egy figyelmes kérdésben.

A szalézi vidámság ugyanis több a felszínes jókedvnél. Mélyen kapcsolódik a reményhez. Annak a jele, hogy az emberben még él a bizalom, még nyitott a másik emberre, az életre és Istenre.

Ezért a vidámság ma talán az egyik legszebb szolgálat, amit a fiatalok felé adhatunk. Nem erőltetett derűként, inkább jelenléttel, odafigyeléssel, emberi közelséggel. Létrehozva azt a légkört, ahol jó együtt lenni.

Kívánom mindannyiunknak, hogy a nyári hónapokban fedezzük fel újra a szalézi örömöt! Tudjunk időt adni a fiataloknak, egymásnak és Istennek. Tudjunk mosolyogni, meghallgatni, bátorítani, jelen lenni.

Mert ahol egy fiatal képes örülni, ott a remény már dolgozni kezdett benne.

Részlet Vitális Gábor tartományfőnök atya bevezető írásából