Rómából élőben - Január 20. első nap

2011-01-20 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

P. Andrásfalvy János beszámolója a Szalézi Család Lelkiségi Napjainak első eseményeiről: A szentmise után, melyet Luigi Cameroni atya celebrált,  ¾ 5 tájban a szalézi egyetemes vikárius atya, Don Adriano Bregolin köszöntötte azt a sokaságot, amely azért olyan számos, mivel többszázezer fős szervezetrendszer képviselete. Így most csak 400 egynéhány a létszám. Ez a száraz számok valósága volna, de itt lélek van, Don Bosco lelke, amely dolgos (a titkársági szervezőgárdán élőben láthattuk), gyakorlatias, kedves, derűs.

A köszöntés után az ima közben a szép énekek közül elsőnek a Bárka csendült föl, amely II. János Pál pápa kedvenc éneke volt.

Don Miguel Canino ("Kutyuska atya") előadásában Don Bosco hivatáspasztorációjáról (animációjáról)  beszélt (Történelmi észrevételek a szalézi hivatáspasztoráció fényében). Meghívta hallgatóságát, hogy állítsanak össze egy mozaikot. Don Bosco módszeréről szólt, amely mindig bevont másokat is, még a munkatársak is fontos képviselői voltak. Meghatározó volt Margit mama és Don Cafasso szerepe.
Nevelve evangélizált és így ösztönözte a hivatásokat is.

A vacsoránál a Szalézi Család egy csoportjának asztalához telepedtem. A fiatalokat kérdezgettem vajon milyen csoport tagjai: az ADMA. Erre nagyon elcsodálkoztam, mivel abban elgondolásom szerint csupa idős asszony tartozik, hasonlóan a mi rózsafüzér társulatainkhoz. Ők erre méltatlankodtak, de aztán Cameroni atyát dicsérték, aki őket meghívta. Egy huszonéves ifjú pl. korábban nem imádkozott, most már rendszeresen mondja a rózsafüzért is, mivel volt Medjugorjében, ahol valami nagyon megérintette.

A másik egy nővérke volt: kolumbiai, aki a Szent Szív rend tagja, amit boldog Variara Alajos, szalézi pap alapított. Ma is leprásokkal foglalkozik, volt Agua de Dios-ban is.

 

A Rendfőnök Atya jóéjszakátja – néhány gondolat kivonatolva

A Szalézi Család Lelkiségi Napjai 2011. január 20.

A hivatásotokért: legyetek hálásak. Legyetek rá büszkék. Örüljetek neki. Ismertessétek meg: nemcsak azért, mert szép, hanem mert aktuális: SZÁMTALAN FIATAL iránytű nélkül kóvályog a világban. Ahogy Jézus néven szólította egykor Simont, mi is meg kell szólítsuk a fiatalokat. Átnevezi Péterré..., magasabb identitást ad neki, mellyel képes otthagyni a hálókat. Még a tagadás is mind benne lehetett a tervben, csak egy a fontos: ne veszítsük szem elől az Urat. A strenna történetében az a fiú megértette, hogy a kincsek vonzása mellett is királya nyomába kell szegődnie, és ezt büszkén, örömmel tette.

Emlékezzetek vissza meghívásotok pillanatára! Hivatásának válsága idején volt, aki odajött hozzám és azt mondta: „Már nincsenek meg azok a motivációim, amik egykor megvoltak. Nincs hivatásom”. Erre azt mondtam neki: „Meg kell fordítani a dolgot. Hány meg hány olyan motivációd volt, ami meg a hivatásod útját mutatta. A válság éppen arra jó, hogy visszatérjünk eredeti gyökereinkhez”.

Elmeséltem nektek a hivatásomat. 11 éves voltam, anyám már fél lábbal a sírban volt, amikor azt mondtam neki, hogy én vagyok az a fia, akiért imádkozott és pap leszek. Akkor bátyáim ellenezték, hogy szemináriumba lépjek, de apám megkérdezte tőlem: „Valóban szeretnél szemináriumba lépni?” Erre én azt válaszoltam: „Vagy most vagy soha”.

Mindent elhagytunk érte. Ez nem retorika. A testvéreim gyakran kérdezik tőlem: „Mikor látogatsz meg minket?” Már két éve nem voltam náluk, de jó kezekre bíztam őket. Jobb, mintha én velük volnék.

P. Andrásfalvy János SDB/szaleziak.hu

Róma, a Szalézi Család XXIX. Lelkiségi Napjai, 2011. január 20.
{gallery}albumok/2011.01.20_gsfs{/gallery}