Genova - A sár angyalai

2011-11-08 Kedd   |   #Egyház   |   ARCHIVÁLT

Az elmúlt napok esőzései és az árvíz okozta katasztrófahelyzetben Genovában a fiatalok az élvonalban vesznek részt a helyreállítási munkákban. Átlagéletkoruk: húsz év, vagy még kevesebb. Kétezer fiatal segít a genovai árvízben.

Alig heverték ki az észak-olasz térségben a múlt heti heves esőzéseket, pénteken ismét felhőszakadás zúdult elsősorban Liguria és Toscana tartományra. Tíz napon belül ez a második eset, hogy a nagy mennyiségű csapadék mossa el ezt a térséget. Genova utcái az áradásokat követőenLegsúlyosabb a helyzet Genova környékén, ahol péntek délután a heves esőzések következtében két folyó is kilépett a medréből, elárasztva ezzel a város utcáit - 8 napon belül második alkalommal. A kikötőváros utcáin mintegy két méter magas víztömeg zúdult végig, mely magával sodort autókat és embereket is.

Egy epizód az elmúlt napokból. Miközben a katonaság részéről az ezredes megérkezett több mint 130 eszközzel – kotrógépekkel, motoros szivattyúkkal, lapátokkal, hídépítő anyagokkal és két helikopterrel –, nem sokkal távolabb több száz tizenéves szállt le a helyi buszjáratokról, gumicsizmában, apukáktól kölcsönkért munkáskesztyűkkel és a legkülönbözőbb eszközökkel. A kiöntött Fereggiano folyó által leginkább sújtott városrészben vagyunk. Siettek is segíteni, s közben egy másik váratlanul érkező tömeg zsibongása hallatszott. Ásóval a vállukon, piros-kék sálban a veszélyesnek tartott „ultrák” voltak azok, és csatlakoztak a többi fiatalhoz, akiket csak „a sár angyalainak” hívnak. Immár közel egy hete együtt dolgoznak. „Amikor megérkeztünk, az emberek nem bizalmatlanul és ellenségesen néztek ránk, ahogy gyakran történik, hanem egyből elénk siettek” – mondta el Fabrizio Fileni, az ultrák egyik vezetője.

 

Piszkos arcok, büdös ruhák. A nap végére nem tudni, kik az ultrák, és kik az ifjúsági világtalálkozók fiataljai. Az iszap mindenkit egyesít. A sár borította Fereggiano út, amit ki tudja, hogy tudtak ellapátolni 24 óra alatt, egyszínű sereggé alakította őket.

Ahová nem jutnak el a buldózerek, ott bevetik magukat „az angyalok”. A lányok is, olyan bátran, amit nem is gondolnánk. Farmernadrágos, vékony lányok ugranak le a romokról, nehéz törmelékeket vonszolnak maguk után. Olyanok, mint a szorgos hangyák, és csak annyi szünetre állnak meg, hogy válaszoljanak az anyukák sms-ére.

Egyébként az egész a mobilokon és számítógépen továbbadott üzenetekből indult. „Üzenetet kaptam a Facebookon, én továbbadtam a Twitteren, amit rögtön megkapott 200 barátom – magyarázta a 14 éves elsős gimnazista Filippo. Egyszóval a sokat vitatott közösségi oldalak érdeme, hogy a legifjabb genovaiak mobiljára felhívás érkezett a „lapátokhoz”, és ez olyan sereget vonzott a katasztrófa epicentrumába, amilyet senki se várt volna. Átlagéletkor: húsz év, vagy még kevesebb. Ha ők nem lettek volna, Genovát még mindig iszap borítaná.

 Ludovica, Alice, Arianna és a két Martina valamennyien 14 évesek. „Barátnők vagyunk és iskolatársak – mondják kórusban. A Youtube képei előtt nem maradhattunk csak nézői mindannak, ami történik.” Azt sem tudták, hol is kezdjék, ezért úgy döntöttek, hogy felmásznak a legromosabb lakóházak tetejéig. „És a szüleitek?” „Csak azt mondták, hogy vigyázzunk magunkra.” Amint teljesen kiürítettek egy megrongálódott üzletet, megkérdezték a tűzoltóktól, hol van szükség segítségre. „Most egy pincébe megyünk – mondták utána –, amíg bírjuk, csináljuk.” Ketten közülük a San Fede-plébánia ifjúsági csoportjába járnak. „Ebben a tragédiában genoviak vagyunk, akik a többi genovainak segítenek.”

Edoardo és Noemi alig várták, hogy szombaton újra kézen fogva sétáljanak a tengerparton. „Ehelyett munkaruhát kerestünk, két pár csizmát, egy ásót és egy gallyseprűt.” Aztán kéz a kézben megérkeztek a Feraggiano útra. Elválaszthatatlanok maradnak a gépkocsivázak között és a széttört csatornanyílásokból terjengő szennyvízbűzben is. Mindketten húsz évesek, nem spórolnak energiájukkal. Edoardo tengerészeti mérnöki diploma megszerzésére készül, Noemi gimnázium utáni kiegészítő képzést folytat. „Az az igazság, hogy a könnyű élethez vagyunk szokva, ahhoz hogy mindenünk megvan, és magától értetődőnek vesszük, amikor a dolgok jól alakulnak.” Aztán ha megtörténik valami, teljesen érthetetlen: „Összezavarodunk, elveszítjük az irányt – állapítja meg Noemi –, de annak köszönhetően, hogy sok fiatal most közösen így reagált, szinte varázsütésszerűen, pontosan tudjuk, mit tegyünk.” És ők megtették.

 

Forrás: Avvenire/Magyar Kurír