Róma - Újabb szent a Szalézi Családban
2011-10-18 Kedd | #Egyház | ARCHIVÁLT
Vasárnap, október 23-án, 10 órakor a Szent Péter téren két másik boldoggal együtt XVI. Benedek pápa a szentek sorába emeli Luigi Guanella áldozópapot. Luigi Guanella 1866-ban a bergamói szeminárium lelkigyakorlatán találkozott először Don Boscóval, aki azonnal megnyerte ifjú szívét. Szentelése után 1875-ben beállt a szaléziak közé, de úgy érezte, Isten más útra hívja, ezért viasszatért egyházmegyéjébe. Don Boscót rendkívül tisztelte és példaképének tekintette.
Guanella Alajos 1842. december 19-én született Fraciscio di Campodolcinóban, a Szent Jakab völgyben, Sondrio tartományban. A különleges földrajzi helyzetű föld, amelyen felnőtt, kemény jellemmé formálta: kitartó, állhatatos és áldozatkész lelkületű emberré vált. Mindig is kitűnt nagy hitével, amelyet az egyszerű nép istenfélelme gazdagított és táplált, amelyet szegény emberek között élve sajátított el. Tanulmányait a comóí Gallio Kollégiumban és más egyházi szemináriumokban végezte. 1866-ban pappá szentelték, és nem sokkal később kinevezték Savogno plébánosának. Lelkes buzgósággal foglalkozott a fiatalokkal, iskoláról gondoskodott számukra, és újra elindította az Actio Catholicát. Közben kapcsolatba került Don Boscóval. Csodálta a szalézi karizmát, ő is megpróbált nyitni egy kollégiumot a fiatalok számára, de nem tudta megvalósítani tervét. Don Bosco mellett szeretett volna lenni, ezért 1875-ben beállt a szaléziak közé. Torinóban, a „Szent Alajos” kollégiumban dolgozott, majd később kinevezték a „Dupraz” kollégium igazgatójának Trinitában (Cuneo).
Csak három évig maradt a szalézi rendben, mert az Úr máshogy rendelte: püspöke visszahívta az egyházmegyébe, ő pedig Don Bosco marasztalása ellenére visszatért. Luigi Guanella a hatalmasok és politikusok követeléseivel szemben sem félt megvédeni fiataljait és szegényeit. Ezért is kényszerült rá, hogy bezárja az iskolát, amelyet Traonában nyitott a szegény gyermekek számára. Miután a püspök áthelyezte egy idősek számára létrehozott szeretetház vezetői pozíciójába, találkozott néhány orsolyita nővérrel, akiket a „Gondviselés Szűz Máriájának Leányai” elnevezésű kongregációba szervezett. Az új kongregáció célja a fiatalság nevelése volt, elsősorban a legszegényebb és a társadalom peremén élő fiataloké, a lelki betegek és általában a betegek szolgálata, illetve a magukra hagyott idős emberek segítése. Comóban megalapította az Isteni Gondviselés Házát, melynek központjába a Szent Szív szentélyét helyezte. A püspök támogatásával létrehozta a kongregáció férfi ágát is, akiket a „Szeretet Szolgáinak” hívott, céljaik pedig ugyanazok voltak. Kongregációi Olaszországban, Svájcban és az Egyesült Államokban virágoznak. A haldoklók támogatására megalapította a Szent József Mennybemenetelének Jótékonysági Egyesületét. Különböző templomokat és épületeket építtetett a menekültek és kiközösítettek számára. Don Boscótól szerzett tapasztalataiból nem csupán a fiatalok iránti megkülönböztető szeretetet sajátította el, amely egyébként egész életében elkísérte, hanem az elöljárói felé tanúsított áldozatkész engedelmességet is. Don Boscóhoz hasonlóan ő is engedelmeskedett a püspöknek, a szenvedésben és meg nem értettségben is.
1915. október 24-én halt meg Comóban. Olaszországban rendkívül népszerű a leendő szent alakja, nemcsak azért, mert két kongregációt alapított, hanem azért is, mert a lehetőségekhez képest választ adott a szenvedő emberiség segélykéréseire.
Tiszteletre méltóvá nyilvánítják 1962. április 6-án, boldoggá avatja 1964. Október 25-én VI. Pál pápa
Forrás: Dal Covolo-Mocci: Szentek a szalézi családban
szaleziak.hu
