Díjazottjaink 2012-ben

2012-01-27 Péntek   |   #Magyar Tartomány   |   ARCHIVÁLT

Mint minden évben, az idei Don Bosco ünnepen is átadták a Don Bosco-díjat annak a személynek, aki elősegítette Don Bosco lelkiségének megvalósulását a szalézi nevelésben, valamint a Savio Domonkos-díjat egy olyan fiatalnak, aki már legalább 5 éve aktívan segíti valamely szalézi intézmény életét, és tevékenységében, elhivatottságában, kitartásában, lelki életében és Don Bosco iránti szeretetben élő példát mutat társainak. A 2012-es Don Bosco díjat Horváth István, a Savio Domonkos-díjat pedig Kovács Sándor kapta. Mindketten a szombathelyi Szent Kvirin szalézi plébánia ill. oratórium oszlopos tagjai.

Horváth István 1953-ban született a Szombathely közelében található Balogunyomban. Feleségével hűséges, példás és hitvalló házasságban élnek, két leányuk és két unokájuk van. A Lentiben eltöltött szigorított katonaság alatt szerzett súlyos szívbetegsége ellenére több, mint 20 éven keresztül dolgozott karosszérialakatosként. 25-ik éve kötődik a Szalézi Plébániához. Már akkor, a kommunizmus utolsó éveiben intenzíven bekapcsolódott a plébánia életébe, elsősorban a cserkészet vezetésével és az ifjúsági (elsősorban nyári) programok szervezésével. A szaléziak visszajövetelekor, 1989-ben ő szavalta el Pásztor János tartományfőnök atya előtt Tóth Jenő atya „Újra itthon” című versét. Innentől kezdve – leszázalékolása ellenére – szalézi munkatársként, tevékeny élete szervesen egybefonódik a szalézi pasztorációval: közel húsz éven keresztül több generációt tanít a Dési-Huber Iskolában hittanra, 1993-ban – az országban elsőként – életre kelti a szalézi nyári táborok programját, ami azóta minden házközösségünk fontos, elengedhetetlen és sokak által kedvelt programpontja.
Hivatalos akolitusként hétről-hétre intenzív liturgikus és karitatív szolgálatot végez különböző településeken. 2009 óta ha lehet, még meghatározóbb szerepet vállal plébániánk, majd később rendházunk tevékenységében: a plébániai iroda vezetőjeként és rendszerezőjeként szalézi szellemben végez értékes, lelkiismeretes ügyfélfogadói, szervezői, könyvelői és egyéb tevékenységet. Alázatos, együttműködő, imádságos, lényeglátó személyisége és lelkülete a szombathelyi szalézi intézmény egyik kiemelt értéke.



Kovács Sándor a püspöki általános iskolában gyakorlati foglalkozást és néptáncot tanított. Jelenleg a püspöki kollégiumban főállású nevelőként irányítja 120 fiatal életét. A városban széles körben igyekszik terjeszteni és tanítani a magyar néptáncművészetet a fiataloknak és a nyugdíjas korúaknak egyaránt. Emellett sokszor önkéntes népművelő tevékenységet is végez, amiért a városban – elsősorban a szociális szférában – közismertség és népszerűség veszi körül. A szalézi oratórium jelentős oszlopa: gitározik, énekkart vezet, a képzések és programok szervezésének és lebonyolításának fő motorja. Józan, kiegyensúlyozott ítélőképessége és pedagógusi jelenléte meghatározó a helyi évközi és nyári oratórium számára. Példás, hiteles és hitvalló szentségi életet él. Alázatos személyisége és nagyszerű együttműködő-képessége miatt, immár évtizede elmaradhatatlan tényezője a szalézi műnek. Az idei Savio Domonkos-díjat elismerésül, megerősítésül és bíztatásul kapja további munkájához.


szaleziak.hu