Főoldal / Magyar Tartomány / Új könyv jelent meg Sándor Istvánról

Az összeállítás első fejezetében Szőke János atya Sándor István életéről és lelkiségéről írott tanulmányát olvashatjuk, valamint részleteket Ádám László egykori tartományfőnök visszaemlékezéseiből, a szöveges mellékletekben pedig többek között a kihallgatási jegyzőkönyvekbe is beleolvashatunk. A második részben a történelmi hátteret megvilágító tanulmányokat, beszédeket találunk, melyek szerzői Pierluigi Cameroni posztulátor, Kahler Frigyes történész és Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója. A függelékben kronológia és névmutató segítik az olvasót, végezetül fényképek és javarészt eddig még nem publikált dokumentumok teszik még értékesebbé a közel 200 oldalas kötetet, amelyet a boldoggáavatáson a Don Bosco Kiadó standján már meg is lehet majd vásárolni 1800 forintos áron.

Ábrahám Béla tartományfőnök atya ajánlása a könyvhöz:

2007. december 8. Ünnepi szentmise Óbudán. Szalézi életünknek jeles napja. Ünnepeltük a Katolikus Egyház egészével Szűz Mária szeplőtelen fogantatását, szalézi családunkkal közösen pedig a Don Boscó-i mű születését. Nem csak az előbb említett két ünnepet ültük. Szentmisénk vendége Enrico dal Covolo szalézi posztulátor volt. Akkor ő felelt a szentté avatási ügyekért rendünkben. Azért jött, hogy az egyházmegyei szakasz lezárultával Rómába vigye a Sándor István szalézi testvér vértanúságát, életszentségét igazoló aktákat.

Nem egészen hat év telt el azóta. Még csak hat esztendő! Szinte semmi ez a néhány év… És már a boldoggá avatást ünnepeljük!

Rómában elkészültek a szükséges iratok és végül a „Positio”. Ennek alapján ismerte el Ferenc pápa nem sokkal megválasztása után az idei esztendő Nagyhetében a vértanúság hitelességét. Így nyílt meg az út a boldoggá avatáshoz a magyar szaléziak centenáriumi évében.

Kicsit mi, szalézi szerzetesek is megdöbbentünk, hogy ilyen gyorsan végbement az oltárra emelés folyamata. Kértük a kegyelmet, hogy a magyarországi letelepedésünk századik évfordulóján örülhessünk testvérünk boldoggá avatásának.  Imádságunk meghallgatásra talált. A centenáriumi ünneplésünk igazi fénypontja! Öröm és felelősség, remény és feladat számunkra.

Mit mond, mit üzen nekünk Sándor István?

Szalézi testvérünk mindannyiunk számára példakép. Követendő a hitben, a közösségért való felelősségvállalásban, a halálig megőrzött reményben, a másokért megélt szolgálat hűségében.

Egy egyszerű munkásfiú Szolnokról. Igaz, nem a legkisebb a három testvér közül. Ő volt a legidősebb, de akár mesehős is lehetne. Elindult a fiú és kiállta a próbatételeket. Mint a mesékben. De ő nem fikció, nem a képzeletünk szüleménye. Élete minden rezdülése valóságos, ha tetszik izzadsággal és verejtékezéssel teljes. Igazi küzdelem, igaz helytállás valódi gonoszokkal szemben. Az igaz Isten kegyelmével felvértezve.

Sándor Istvánnak is volt példaképe: Don Bosco. Ő is úgy akart élni, imádkozni és nevelni, tanítani, ahogyan atyja és mestere tette. Ezért imáiban Don Bosco lelkét kérte, Don Bosco életét szemlélte. Mit jelentett számára Don Bosco lelkületével élni? A boldoggá avatásért végzett imádságunk ezt így fejezi ki: „Ideálja a katolikus sajtó, Isten házának szépsége és a fiatalok nevelése volt”. Őt is a fiatalok üdvösségéért való tenni vágyás fűtötte. Nem kevesebbet akart, mint Don Bosco: Krisztust adni a fiataloknak. Ezt szalézi lélekkel kétféle irányba is megtehetjük. Elhozzuk a fiatalokat Krisztushoz, mondhatjuk, hogy ez a katekézis és liturgia iránya. Ezt szolgálta ministráns vezetőként, sekrestyésként, hitoktatóként. De szeretnénk Krisztust is elhozni a fiatalokhoz: a mindennapok, a tanulás és a munka világába. Ezt szolgálta Sándor István a nyomdász szakma tanítójaként, kollégiumi nevelőként, az oratóriumban és a KIOE csoportokat vezetve.

Nem csak a fiatalokért, de a fiatalokkal együtt akart élni. Tudta, hogy üdvösségét ő is csak a fiatalok üdvösségének a munkálásával érheti el. A rábízott csoportokban, fiúkban Isten ajándékát látta. Megértette, hogy nem hagyhatja el ezeket a fiúkat. Meghalni sem akart, hiszen szeretett élni, szeretett a fiúk között lenni, szerette hivatását. Felismerte, hogy a fiatalok és a hivatása iránt érzett szeretet következményekkel jár. Vállalta a szeretete következményeit. Így lett szeretetből fakadó odaadottsága teljes, Istennek szentelt áldozat.

Ezt az igaz utat ismerhetjük meg ebből a kötetből. Sándor István élete elevenedik meg a maga egyszerűségében, köznapiságában és mégis hősiességében. Az eddigi legátfogóbb mű ez a vértanú életéről. Hiteles, kritikai vizsgálatok, lábjegyzetek és a közölt dokumentumok teszik teljessé az életrajzot. Köszönet a gondos munkáért a szerkesztőknek.

A Hit Évében különösen erőteljesen szól hozzánk Sándor István tanúságtétele. Buzdít és lelkesít, hogy merjünk hivatásunk szerinti teljes életet élni. Ez a teljes áldozat, a Don Boscó-i lelkiségben megélt evangéliumi élet Sándor István üzenete számunkra. Mi is felismerhetjük feladatunkat, helyünket az Egyházban és a nemzetben. Az életrajz megismerése e kötet által ebben segíthet.

Szaléziak.HU