Főoldal / Szalézi világ / Szaléziak a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában

Mégis, a legkisebb szikra is felszínre hozhatja a feszültséget az elkeseredett emberek között. A szaléziak helyzete nem egyszerű, a segélyek elosztása pedig szinte mindig ellenségeskedéssel és izgalommal jár. A világ egyik legszegényebb országa lassan anarchiába süllyed. A Galabadja szalézi ház Banguiban részletes beszámolót küldött az ANS Nemzetközi Szalézi Hírügynökségnek az elmúlt napokról, az ott folyó tevékenységekről, problémákról.

December 7-én több humanitárius szervezet képviselői látogatták meg a közösséget. Miután találkoztak a közösség vezetőivel, különböző segélycsomagokat szállítottak le, mint támogatást a menekültek számára - 124 zsák kukoricát, 83 zsák babot, 6 zsák sót, 83 15 literes tartályt, 300 különböző eszközt. Időközben a Vöröskereszt mentőszolgálata elszállította a legsúlyosabb sérülteket.

A délután népszámlálással kezdődött: 2739 családot jegyeztek fel 3-17 fővel, ez összesen mintegy 8000 egyént jelent, akik menedéket kerestek a szaléziaknál. Mielőtt aludni tértek - volt, aki a szabadban, az iskolában vagy az ebédlőben -, az imádság percei egy kis nyugalmat hoztak mindenkinek.

December 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szabadtéri ünnepi szentmisét mutattak be a menekültekért. Ebédidőben önkéntesek, cserkészek és a pasztorális tanács tagjai kiosztották az élelmiszert, amit az elmúlt napokban kaptak néhány családtól.

Eközben történetek keltek szárnyra a városban az erőszakról és a visszaélésekről, amik ott előfordultak. Egy fiatal apa elmondta, hogy mielőtt megszökött volna a legkisebb gyermekével, holtan találta a feleségét, a nővérét és a többi gyermekét. De néhány fiatal érettsége reményt ébreszt: - Hogy orvosoljuk ezt a helyzetet, a fiataloknak mindent meg kell beszélni egymással, és imádkozni a békéért. Például, szervezhetünk ifjúsági fórumokat a békéért - mondja a 24 éves Bernard. - Ki kell űzni a bosszú és a megosztottság szellemét, már túl sokat szenvedtünk, és térjen vissza az együttélés keresztények és muzulmánok között - tette hozzá a 3 évvel idősebb Odile.

A higiénés problémák ellenére, amelyek jelenleg a legbonyolultabb feladatot jelentik, december 9. jó hírrel kezdődött: a humanitárius dolgozók, akik ellátogattak a táborba, visszatértek dolgozni és még néhány újságíró is jött, akik szeretnének a médián keresztül  tudósítani a valóságos helyzetről. Megérkezett 3 kamion élelmiszersegély, amit a Világélelmezési Program (WFP) küldött.

A nap nagy esővel folytatódott, amely arra kényszeríti az embereket, hogy a rögtönzött körülmények között menedéket keressenek. A városból lövések visszhangzanak, aggasztó hírek érkeznek kívülről, és este néhány hívő összegyűlik a templomban imádkozni, majd részt vesznek A názáreti Jézust című film vetítésén.

A rendfőnök egyértelmű felhatalmazása értelmében a New Rochelle-i missziós központ és a Don Bosco World szervezet légi úton nagy mennyiségű gyógyszert küldött a szaléziaknak, hogy enyhítsék a sebesültek és betegek szenvedését.

Szerdán, december 11-én reggel 7 órakor érkezett az első élelmiszer szállítmány, amelyen néhány ember összevitatkozott, akik azt állították, hogy nem kapták még a nekik járó segélyt. Nyugtató szavak hangzanak el a belső rádión keresztül. Az irányítási bizottság sürgős, rendkívüli ülést tartott.

Egyes humanitárius szervezetek - UNICEF, a Save the Children, a World Food Programme, Merlin és az Action Contre La Faim - képviselői érkeznek. Az UNICEF és a Merlin gyógyszereket szállít, ami mintegy 1000 embernek elegendő.

Az élelmiszerosztás egész nap folyamatosan zajlik egész estig, mindig feszült légkörben. Aztán jön a rózsafüzér a templomban, az ima percei, majd a filmvetítés, hogy elvonja a menekültek figyelmét és enyhítse egy kicsit a feszültséget.

December 12-én ismét a reggeli segélyosztáshoz kapcsolódó vita, harag uralkodott. Egyesek azt mondják, hogy öt napja vannak itt, és még nem kaptak semmit.

Egy újabb értekezlet, az Ügyvezető Bizottság fel akarja számolni a hiányosságokat és a megosztottságot. A délelőtt során megérkeznek az Action contre la Faim humanitárius dolgozói, vásznat, ágyakat és alvásra alkalmas szőnyegeket szállítanak a hajléktalanoknak. De a tömeg körülveszi az önkénteseket, a férfiak, nők és gyermekek veszekednek és tolakodnak, hogy megkaparintsák az érkező segélyt. Az elosztó központban erőszakot kell  alkalmazni, hogy kivédjék a csőcselék rohamát. A beteggondozók ellátják a  sérülteket, míg a felderítők felmérik a károkat. A Vöröskereszt nem tudja elszállítani a sérülteket, mert nincs üzemanyaguk.

Leszáll az éj, a menekültek lepihennek a szőnyegek, takarók és lepedők alatt, bár már szárnyra kapott a hír, hogy a most kiosztott segélyből szerzett holmit már árulják a városban. Úgy tűnik, a fővárosban bizonytalan  nyugalom uralkodik, nem hiányoznak az időszakos összecsapások, talán ismét a keresztények és muzulmánok között dúl a harc.

A nap végén a szokásos módon jön az imádság, a rózsafüzér és egy újabb film...

ANS-Bangui/nol.hu/Szaléziak.HU