Főoldal / Magyar Tartomány / Hálaadás

Elsőnek a két diakónus, Rajesh és Domonkos kapott szót, akik papszentelésükre készülve kísérhették Don Boscót. Rajesh kiemelte, hogy Don Bosco papként volt jelen a fiatalok között és számára ez volt rendkívül fontos. Domonkos kifejtette, hogy habár nagyon örült neki, hogy sokat lehetett bíborosok és püspökök mellett, de azt is látta, hogy fontos, a jelenlét az emberek között, a fiatalok között. Nagyon tetszett neki, hogy a kísérő csapatban volt pap, testvér, szalézi munkatárs és elöljáró is, és voltak olyanok, akik előre mentek és előkészítették a helyszínt. Reméli, hogy lesznek új hivatások az ereklye útja nyomán, ezért imádkozott.

B. Varga Judit, a centenáriumi programok felelőse kiemelte, hogy az ereklye elkísérésé mellett az volt számára nagy élmény, hogy a családja milyen megkülönböztetett tisztelettel viszonyult hozzá, és úgy érzi, jó ismerőse lett Don Bosco, akit nagyon szeret. Lengyel Erzsébet szalézi munkatárs mint a szalézi sajtó képviselője vett részt az úton. A munkájából adódó állandó, szerteágazó odafigyelést emelte ki, valamint azt, hogy a fotókon is sikerült rögzíteni, ismételten átélni az út lelki hátterét, nyomon lehet követni, ahogy Don Bosco "kommunikál", ahogy megfog egyes embereket, akik az ereklye elé járulnak, és ahogy a lelkek közötti kapcsolat működik.

Csány Marci, az Ifjúsági Iroda vezetője elmondta, hogy a legnagyobb élménye Óbudán volt, ahol lepergett a szeme előtt az életének az a része, amit Don Bosco megismerése óta neki köszönhet. Megköszönt neki mindent, amit Óbudán kapott, hiszen szerinte azt, hogy ő egyáltalán valaki, azt Don Boscónak köszönheti. Almási Annamária felolvasta azt a blogbejegyzését, amelyben kifejtette az út során érzett örömét és személyes érzéseit. Hálás azért, hogy részt vehetett az úton, mert erőt tudott meríteni Don Bosco jelenlétéből. Szlávik Adél nyergesújfalui animátor a péliföldszentkereszti megállót említette, ahol bensőséges estet tölthetett Don Boscóval és a Szent István-bazilikában uralkodó ünnepi hangulatot is kiemelte.

Ábrahám Béla atya megköszönte munkáját és jelenlétét Lengyel Ákosnak, aki a Magyar Katolikus Rádió képviseletében, és Nagy-Bozsoky József operatőrnek, aki az MTV részéről kísérte az ereklye útját, valamint a Don Bosco Kiadótól Nagy Brigittának és  Szénáné Szakály Máriának.

Végül két szalézi zárta a rövid beszámolók sorát. Nádudvari Géza testvér elmondta, hogy keresztelésekor találkozott először Don Boscóval, de mindig nagy élmény, igazi szalézi érzés marad számára, hogy tíz napig egyfolytában Don Boscóval lehetett. Végül Depaula Flavio atya összefoglalta és egy-egy szóval jellemezte a helyszíneken történteket: Szombathelyen az éjszakai virrasztás; Győrben maga a liturgia, annak szépsége, méltósága; Veszprémben a Szentlélek, hiszen Pünkösdkor járt ott az ereklye; Székesfehérváron a bűnbánat szentsége, mivel ott egész idő alatt gyóntatott; Pécsen az öröm; Péliföldszentkereszten a csend; Nyergesújfalun maga az iskolai élet; Budapesten a fiatalság; Balassagyarmaton az egyszerűség; Szolnokon az ünnep; Egerben a hit, itt Don Bosco, mint a hit embere jelent meg a Hit évében; Kazincbarcikán a közösség; Nagymaroson a vidámság; Mogyoródon a megszentelt élet, hiszen ott egy családot alkottak a munkatársak, a szalézi nővérek és a szaléziak. Emlékezetes volt, amikor Don Bosco megérkezett Szlovéniából és pont a határon leeresztették az ereklyét, és az is, amikor utolsó alkalommal ugyanezt tették Bánrévén.

- A Hit évében nem lehetett volna nagyobb ajándék, mint maga Don Bosco, aki meglátogat bennünket mondta.

A szentmise után a csapat tagjai kötetlen együttlét során átvehették a tartományfőnöktől a Missioni Don Bosco ajándékait: egy emlék-plakettet és egy érmet.

Szaléziak.HU