Főoldal / Magyar Tartomány / A rendfőnök levele: Sándor István kegyelem, ajándék és példakép

A levél teljes szövege:

Szalézi testvér-rendtársunk, Sándor István (1914. október 26. – 1953. június 8.) vértanúságának 60. évfordulója és közelgő boldoggá avatása alkalmából fordulok hozzátok levelemmel (erre október 19-én, Budapesten kerül majd sor), hogy egész Társaságunkban kellőképp értékeljük ezt az ajándékot, amelyet éppen most, a Hit évében, Atyánk és Alapítónk születési bicentenáriuma felé vezető úton kaptunk. Kegyelem ez nekünk és az egész Szalézi Családnak is.

Sándor István születésétől a haláláig mélyen vallásos ember volt, aki minden élethelyzetben méltón és következetesen válaszolt szalézi hivatása követelményeire. Ez jellemezte jelöltsége és a kezdeti formáció idején, nyomdászként, az oratórium animátoraként és a liturgikus szolgálatban, rejtőzködése alatt és a börtönben, egészen a halálát megelőző pillanatig. Már kora fiatalságától arra vágyott, hogy Isten és testvérei szolgálatának szentelhesse magát a fiatalok nevelésének odaadó munkájában Don Bosco lelkisége szerint. Ezért képes volt erős, Istenhez és testvéreihez hű lelket ápolni magában, ami a nehézségek során először ahhoz segítette hozzá, hogy ellenállhasson a konfliktushelyzeteknek, majd hogy kiállja élete odaadásának legnagyobb próbatételét.

Szeretném kiemelni rendtársunk evangéliumi radikalitásról tett tanúbizonyságát, ami különös jelentőséggel bír, tekintettel a következő Egyetemes Káptalanra. Sándor István életrajzát olvasva kirajzolódik előttünk egy valódi és mélyreható hitbeli út, amely gyermek- és ifjúkorában kezdődött, a szalézi szerzetesi fogadalom által erősödött és még jobban megszilárdult példaadó szalézi testvéri életében. Különösen kitűnik tiszta szerzetesi hivatása, amelyet Don Bosco lelkisége szerint a lelkek, különösen a fiatal lelkek megmentéséért való lángoló buzgalom fűtött. A fiatal szalézi testvér erkölcsi és vallási integritását még a legnehezebb időszakokban, így a katonai szolgálat és a háborús élmények alatt sem érte a legkisebb karcolás sem. És ez volt az az alap, amelyre támaszkodva Sándor István megfontolás vagy habozás nélkül magára vállalta a vértanúságot.

Sándor István boldoggá avatása egész Társaságunkat arra kötelezi, hogy támogassuk a szalézi testvéri hivatást, tegyük magunkévá példaadó tanúságtételét és kérjük közbenjárását közösségileg erre a szándékra. Testvérként a papoknak is jó példát tudott mutatni a fiatalok közötti tevékenységével és mintaszerű szerzetesi életével. Példaképül szolgál a fiatal szerzeteseknek az a mód, ahogy minden megalkuvás nélkül szembeszállt a próbatételekkel és az üldöztetésekkel. Azok az ügyek, amelyeket odaadóan szolgált – a keresztény munka megszentelése, az Isten háza iránti szeretet és a fiatalok nevelése –, még mindig az Egyház és Társaságunk legfontosabb küldetését jelentik. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmeteket, hogy vegyük elő újra Don Vecchi Artemide Zatti boldoggá avatása alkalmából írt (ACG 377) levelét, amelynek gondolatai és iránymutatásai még ma is időszerűek és ösztönzőek. Olvassuk el azt is, mit mond a 26. Egyetemes Káptalan a szalézi szerzetesi hivatás két formájáról.

Sándor István a fiatalok, elsősorban a tanoncok és a fiatal munkások kiváló nevelőjeként, az oratórium és az ifjúsági csoportok animátoraként példaképet és ösztönzést jelent számunkra abban a feladatunkban, hogy a jóság pedagógiáján keresztül hirdessük a fiataloknak az evangéliumot. A bicentenáriumi felkészülés második évében ez a kép lelkesít minket küldetésünkben, amelyet a munka világába belépni készülő, egyszerű fiatalok és a munkásifjúság között teljesítünk, akik gyakorta szembesülnek nehézségekkel és sokszor vannak kitéve igazságtalan bánásmódnak.

Miközben hálát adunk Istennek ezért az új ajándékért, amely vérrel erősíti és pecsételi meg Don Bosco szalézi karizmáját, szeretnék arra szólítani minden tartományt, hogy Sándor István példájától és közbenjárásától megerősítve szervezzenek megemlékező összejöveteleket és egy ünnepséget, amelyekkel jelét adhatjuk mártír szalézi testvérünk boldoggá avatása ajándéka elfogadásának és megújított hivatási elköteleződésünknek.

Arra is kérlek benneteket, hogy olvassátok el a közeljövőben megjelenő életrajzát, adjátok a fiatalok és a formációban részesülők kezébe, különösen azokéba, akik a szalézi hivatás két formája közötti választás szakaszában vannak. Boldog Artemide Zatti, a vértanú Sándor István és tiszteletreméltó Simon Srugi alakja egyedi szépségű triptichont alkot, amely a szalézi testvéri élet gazdagságát és sokszínűségét tárja elénk.

Szeretettel Don Boscóban:

Don Pascual Chávez Villanueva
rendfőnök

Szaléziak.HU