Főoldal / Szalézi világ / A papság ugyanazt az örömet jelenti nekem ma, mint negyven éve

Meséljen nekünk hivatása történetéről, a meghívásról a szalézi életre és azokról a személyekről, akik segítették útja során.

A kulcsfontosságú személyek között anyám foglalja el az első helyet. Két nappal a halála előtt beszélgettünk, amikor már nagyon beteg volt, és akkor elmondta nekem, hogy ő mindig kérte Istent, hogy az egy pap fia legyen. Én éppen akkor kértem, hogy vegyen nekem egy pár új cipőt, és lehet, hogy pont ez volt az, ami mindennél jobban késztetett rá, hogy azt mondjam: "Anya, én leszek a pap fiad, akiért imádkoztál." Ezért én mindig azt mondom, hogy - a cipőn kívül -, az élet ajándéka mellett anyámtól kaptam a legértékesebb ajándékot  - a hivatás ajándékát!

A nővéreim és az apám is fontos szerepet játszott, mert az iskolaigazgató hozzájuk fordult, amikor elmondtam neki a szándékomat. Aztán emlékszem sok szalézira, akik elkísértek a kezdeti formáció idején és a rendfőnökökre, akik az első felelős pozíciót adták nekem. A lista nagyon hosszú, olyan sok jó ember van, aki jelentős szerepet játszott az életemben, hogy nem szeretném felvállalni a felelősséget, hogy kihagyok valakit.

Melyek voltak negyvenéves papságának rózsái és tövisei?

A legfőbb rózsa a papság kegyelme volt, a szalézi papságé. Ez egy meg nem érdemelt kegyelem, de úgy éreztem, az Úr parancsára kaptam: " Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Képesnek lenni rá, hogy az Eucharisztiát tegyem az életem központjába... Azt hiszem, soha nem mulasztottam el a napi misét, még a hosszú utazások alatt sem.

Úgy gondolom, a szentségek, mint rózsák, lehetővé teszik számomra, hogy Isten kegyelmének a hordozója legyek és így elvihessem Istent másoknak.

Más rózsák a feladatok, amelyeket kaptam, mint a teológia hallgatók rektora, mint regionális tanácsos, majd végül, mint rendfőnök. Ezek a megtiszteltetések, és lehetővé tették számomra, hogy iránymutatást adjak az intézményeknek, amelyek rám lettek bízva.

A legfájdalmasabb tövisek saját magamtól származnak, abból az időből, amikor nem voltam következetes. Mindig emlékezni fogok arra a sorra, amit a pappá szentelésem előtt olvastam: "Hidd, amit ünnepelsz, ünnepeld, amit élsz, éld, amiben hiszel." Ha nincs teljes egység ezek a dolgok között, akkor jönnek a tövisek. Így a pappászentelésem negyvenedik évfordulójának ünnepe is egy alkalom arra, hogy kérjük Isten bocsánatát.

Végül pedig, a tövisek közt tartom számon azokat a helyzeteket, amelyekkel, mint a munkám részeivel, meg kellett küzdenem: az emberi szegénység, néha pszichológiai vagy lelki, amikor a körülmények meghatározott válaszokat kényszerítettek ki, annak ellenére, hogy mindig együtt jártak a kegyelemmel.

Mi segítette leginkább megélni a szalézi hivatást és a hűséget a papi szolgálathoz?

Minden bizonnyal számtalan rendtársam példája, különösen a misszionáriusoké, akik  "a Társaság koronájának drágakövei". Láttam már néhány rendkívüli, embert próbáló helyzetet. Ezekben az emberekben olyan szenteket ismertem fel, akik nem rendelkeznek hivatalosan minősített csodával. Itt sok nevet tudnék felsorolni, de nem akarok kifelejteni senkit.

Itt vannak még az Alapszabályok is, amelyek nagy segítséget nyújtottak a vezetés gyakorlása során, mert ezek voltak a kritériumok, amelyek vezettek engem, a gondolkodásmód a szerephez, amit be kellett töltenem, hogy az adott kontextusban, amelyben találtam magam, a lehető legszorosabban értelmezzem Don Boscót.

És itt vannak a szalézi évfordulók és ünnepségek, amelyek célja, hogy visszaállítsák a lelki élet dinamizmusát és hogy visszatérjünk a gyökereinkhez.

Milyen szalézi értékek voltak és hogy volt Mária jelen az ön szalézi és papi életében?

Az első érték mindig Don Bosco alakja. Minél többet tudunk meg róla, annál inkább értékeljük őt, és annál inkább vonz magához bennünket, különösen a főbb döntéseinkben. Ő forradalmi volt. A szolgálat egy új értelmezését hozta és kifejlesztett egy koncepciót, mely szerint az oktatás egy út minden fiatal tehetségének a kibontakoztatására. A megelőző módszer nem csak egy program ami által a fiatalok boldogok lesznek. A bizalmon alapul, és az értékét ma is látja sok ember a világon, akik magukat Don Bosco barátainak tekintik annak ellenére, hogy nem keresztények!

Mária esetében, mint minden mexikói, én is nagy odaadással fordulok felé, ami egészen a gyerekkoromig vezet vissza. Minden alkalommal, amikor visszamegyek Mexikóba, ellátogatok Guadalupéba. Ez számomra a legtermészetesebb dolog a világon, hogy elmenjek anyám házába. És ez vezetett engem odáig, hogy különös módon neki szenteltem magam. Minden alkalommal, amikor elmegyek Mária szentélyébe, megújítom ezt az elköteleződést.

Van egy üzenete a Társaság papjainak, a formációban levő fiataloknak, mondja el nekünk, milyen szalézinak lenni ma?

Azt mondhatom, hogy ma ugyanazt az örömet jelenti számomra, mint negyven évvel ezelőtt volt, de nagyobb emberi, lelki és karizmatikus gazdagsággal. Emiatt szeretnék megosztani néhány gondolatot. Először is, azt hiszem, mindig úgy kell tekinteni a papságra, mint Isten ajándékára, amelynek kettős értéke van: Isten hív, majd elküld engem, hogy szolgáljam az embereket. Ez egy fontos elem, mert ez segít nekünk abban, hogy hitelesek legyünk.

Azt is szeretném megemlíteni, hogy ha valaki felszentelt pap, akkor in persona Christi cselekszik. Más szóval, Krisztus cselekszik rajta keresztül, és teszi őt egyre hasonlatosabbá önmagához. Emlékezzünk a példabeszédre a szőlőtőről és a szőlővesszőkről (Jn 15,1), a papnak el kell merülnie Krisztus életében. Nem mi választottuk őt, hanem ő bennünket. Ez a kapcsolat a forrása a mi szeretetünknek, az egyetlen tartós gyümölcse. Néha összetévesztjük a gyümölcsöket a tevékenységgel, de a tevékenységek véget érhetnek. A művek összeomolhatnak, mint Haitin, ahol huszonkilenc másodperc alatt egy földrengés elpusztította a műveket, amelyeket hetvenöt évig építettek. De a szeretetben megélt életek valódi gyümölcsök!

Végül, az öröm! A papi élet egy élet, amely örömet hoz. Don Bosco maga mondta, hogy az öröm a hit legjobb kifejezése. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek problémák, de a hitünk középpontjában a feltámadás van, amelyen keresztül még a kereszt is a legnagyobb örömmé válik.

ANS-Róma/Szaléziak.HU