Főoldal / Magyar Tartomány / Sándor Istvánra emlékeztek a Clarisseumban

A szentmisét P. Ábrahám Béla SDB szalézi tartományfőnök mutatta be, a szentbeszédet don Pierluigi Cameroni, a szalézi rend Rómából érkezett egyetemes posztulátora mondta. Jelen volt még Havasi József korábbi tartomáűnyfőnök, Depaula Flavio tartományi titkár, Bíró Lóránd plébániai kormányzó és Máthé György szolnoki plébános is.

Don Cameroni szentbeszédében emlékeztetett rá, hogy Sándor István 1936. február 12-én érkezett meg a Clarisseumba, miután elfogadták jelölti felvételi kérelmét a szaléziak közé. Ez a szalézi ház adott otthont akkoriban a Tartományfőnökségnek, a Don Bosco Nyomdának és a hasonló nevű kiadónak, egy diákok és szakmunkástanulók (nyomdászok, könyvkötők és cipészek) számára létesített kollégiumnak, valamint egy nyilvános templomnak is. A szaléziak 1925-től 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig tevékenykedtek ezen a helyen. Itt bontakozott ki Sándor István szerzetesi hivatása és érlelődött vértanúságra kész lelke.

Sándor István feladata a nyomdászinasok irányítása és gyakorlati oktatása volt. A Don Bosco Nyomda országszerte nagy elismertségnek örvendett. A fiatalság szolgálatában kollégiumi nevelőként is működött.

Don Cameroni kihangsúlyozta, hogy a Sándor Istvántól kapott erős és jelentőségteljes hittanúság nagyon fontos az Egyház és a mai világ számára, hiszen egyre nagyobb szükség van az evangélium hatékony hirdetésére, valamint a termékeny és széleskörű evangelizációra, de különösen nagy értéket és jelentőséget hordoz magában most, 2013-ban, a Hit évében.

A szentmisét követően a Don Bosco szobornál dr. Galla János köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ozsváth Kálmán újpesti önkormányzati képviselő emlékezett Sándor Istvánra. 

A szentmisén és a megemlékezésen jelen volt a Pártőrség pere néven elhíresült koncepciós per másodrendi vádlottja, Ari László, és a tizenkettedrendű vádlott, Pokorni János is. Ari Lászlót, aki annakidején 22 éves volt, kötél általi halálra ítélték, majd az ítéletet később életfogytiglanra változtatták.  Pokorni János, aki egy cellában raboskodott Sándor Istvánnal, tizenkét évet kapott.

Ari László elmondta, hogy jó barátja volt Zana Albertnek, aki révén 1951-ben találkozott először Sándor Istvánnal, amikor már Kiss István álnéven élt és ő még a kihallgatáson sem tudta az igazi nevét. Nem sokra emlékszik már, de azt megjegyezte, hogy Sándor István azt ismételgette, hogy ő nem szervezkedett a rendszer ellen, hanem a szerzetesi fogadalmának megfelelően élt és nevelte az ifjúságot.

Az ünnepségen köszöntötték a századik születésnapját ünneplő Szántó Klári nénit, aki a Clarisseum nyomdájában Sándor István munkatársa volt.

Szaléziak.HU