Főoldal / Magyar Tartomány / Boldog Laura Vicuña, a tisztaság vértanúja

Laura Vicuña 1891-ben Chilében született és Goretti Mária kortársa volt. Akárcsak ez, ő is egy olyan életről volt képes tanúságot tenni, melyet ők saját emberi méltóságuk és saját keresztény hitük megvédésére fordítottak. Mindketten korukhoz képest hihetetlen döntésekre voltak képesek. Visszautasították megromlott emberek támadásait azért, hogy megőrizhessék testük épségét és lelkük ártatlanságát. Máriának ez az életébe került, Laura pedig kimondhatatlan bántásokat és megaláztatásokat volt kénytelen elviselni. Ami kettejüket utánzásra méltó példaképpé teszi, az a magát a teljes önfeláldozásig elsegítő szeretet, melynek Laura esetében anyja megtérése volt a célja. Ennek a csilei kislánynak az élettörténete ugyanis feltárja, hogy két évvel halála előtt felajánlotta életét édesanyjáért, aki kislányai eltartása érdekében beleegyezett, hogy együtt él egy estancia (majorság) gazdájával.

Az édesapa halála (Laura hat éves volt) és a felmerült szükségállapot kivándorlásra kényszerítették a családot Junin de los Andes-be, Argentinában. Itt kezdődtek a viszontagságaik, de ahol Laura és a kisebb húgocska szerencséjükre a Segítő Szűz Mária Leányaihoz kerültek. Bennük egy második családra találtak, melyben derűsen és nyugodtan élhettek. A kollégiumi élet (1900-1904) jó alkalmat kínált Laurának, hogy felfedezze a Jézussal való barátságot, és a "kegyelmi életet".

Az elsőáldozás, akárcsak Savio Domonkos számára, Lauránál is életének alapvető eseménye lett, három soha meg nem szegett jófeltétellel: 1. Istenem, szeretni akarlak és neked szolgálni egész életemen át; neked adom a lelkemet, a szívemet és egész valómat. 2. Inkább haljak meg, semhogy megbántsalak téged; ezért inkább megtagadom magamat mindabban, ami engem el tudna tőled távolítani; 3. Megfogadom, hogy mindent megteszek, amit tudok, csakhogy téged megismerjenek és megszeressenek; és hogy kiengeszteljelek téged a sértésekért, melyek mindennap érnek az emberek részéről, főleg azonban a családom tagjaitól. Ez a mérhetetlen Isten iránti szeretete volt az, ami őt hozzásegítette, hogy anyja törvénytelen együttlétét egy facendero-val bűnös állapotnak minősítse, és hogy megérlelje benne az elhatározást, hogy az ő megtérése érdekében Istennek áldozza magát.

A kétes együttélő újabb gazságai azonban olyan betegséget idéztek elő nála, amelyből nem tudott többé szabadulni. Mielőtt utolsót lélegzett volna, megsúgta anyjának a nagy titkot: összes szenvedését, sőt magát az életét is Istennek ajánlotta azért, hogy ő azt az embert örökre elhagyja. És az anya, Mercedes, könnyek között megesküdött, hogy meg is teszi. 1904. január 22-én Laura abban a biztos tudatban halt meg, hogy anyját visszasegítette a helyes útra.

Forrás: http://lauravicuna.lapunk.hu/