Tweet

Vasárnap, április 27-én szentté avatják XXIII. János pápát.  Angelo Giuseppe Roncalli Sotto il Montéban (Bergamo) született, 1881. november 25-én, 1958. október 28-án választották meg pápának és 1963. június 3-án halt meg. Úgy emlékezünk rá, mint a pápára, aki összehívta a II. Vatikáni Zsinatot.   XXIII. János szerette gyakran felidézni, hogy kisfiúként olvasta a Katolikus Olvasmányokat, amit „vallási és polgári nevelése első és leghatékonyabb kiegészítőjének” nevezett. Olvasta a három ifjú életrajzát is, amit Don Bosco írt, és Don Bosco haláláról még gyerekként értesült az otthonukba járatott Bolletino Salesianóból (olasz nyelvű Szalézi Értesítő).   Különleges elhivatottságot ápolt a Segítő Szűz Máriához. A Szalézi Értesítőből szerzett egy képet róla, amit felakasztott a falra az ágya közelében. Az Auxilium Christianorum és Auxilium Episcoporum címekkel ruházta fel és kinevezte a zsinat patrónájának. 1963. május 28-án, amikor már súlyos beteg volt, mély érzelmekkel áldotta meg a két koronát, amelyeket a római Szent Szív bazilika Segítő Szűz képére szántak.   Élete és egész pápasága során mindig nagy szeretetet tanusított Don Bosco és a szaléziak iránt. Csodálta, milyen bámulatos módon terjedt el a rend az egész világon. Don Boscóról, mint „Margit mama fiáról” beszélt, „akinek egyszerű, jó és ártatlan természetét Isten kegyelme nagy tettekre ihlette, amelyek még mindig magával ragadják az emberiséget” (1959. január 31.). Szeretete Don Bosco iránt a szíve mélyén gyökerezett. Csodálatos lelki rokonság létezett Isten e két nagy embere között, mindkettő optimista volt, nyitott mindenre, ami jó, mindig megértő és szeretetre méltó.   A beszédében, amelyet a pápa a szalézi munkatársaknak 1962. május 31-én mondott, kiderült, hogy Bosco Szent János mindig elbűvölte: „Don Bosco tökéletes lelkipásztor volt az imádságban, a személyes tanúságtételben és a cselekvésben. Tettei fiatalként olyan lelkesedéssel töltöttek el, hogy tizennégy éves koromban úgy döntöttem, pap leszek, hogy kövessem példáját.” 1960-ban, a római zsinat ünnepélyes lezárásakor a Szent Péter-bazilikában azt mondta: „Ma január 31. van, Bosco Szent János liturgikus ünnepe. Ez a név a kegyelem és az apostolkodás poémája. Egy kis piemonti faluból elvitte Krisztus szeretetének, dicsőségének és a nagy tetteinek hírét a világ legtávolabbi vidékeire.”   De XXIII. János pápa Don Bosco iránti szeretetének legkülönlegesebb megnyilvánulása 1959-ben volt, amikor úgy döntött, hogy Don Boscóval együtt X. Piuszt is tisztelni fogja. Az érzelmek már igen magas fokra hágtak, amikor 1959. május 3-án, vasárnap, a sokaság örömére a pápa elment a Cinecittá-ban levő Bosco Szent János templomba, hogy imádkozzon a szenthez, aki olyan nagy hatással volt rá fiatal korában. De az érzelmek és az öröm május 11-én hágott a tetőfokára, amikor Jézus Krisztus földi helytartója úgy döntött, hogy Don Boscót X. Szent Piusszal együtt diadalmenetben viszik Róma utcáin keresztül a Szent Péter térre. Szólva a Szent Péter téren összegyűlt tömeghez, a pápa megváltoztatta a mondatot, amelyet Don Boscónak gyakran mondtak a fiai: „Róma csodál téged, Torino szeret téged!”, és Bosco Szent János felé fordulva a Szentatya így kiáltott fel: „Az egész világ csodál téged, az egész világ szeret téged!”     ANS-Róma/Szaléziak.HU