Ferenc pápa levele a megszentelt élet évére
2014-11-28 Péntek | #Egyház | ARCHIVÁLT
November 28-án csütörtökön tették közzé Ferenc pápa levelét a megszentelt élet évére, mely mint ismeretes november 30-val, advent első vasárnapjával veszi kezdetét és 2016. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével ér véget. A pápa levele a megszentelt élet célkitűzéseit, elvárásait és távlatait elemzi, melyet nemcsak Róma püspökeként írt, hanem mint aki maga is Istennek szentelt személy.
A célkitűzések között elsőként említi a pápa, hogy a megszentelt élet képviselői mindenekelőtt „hálaadással tekintsenek a múltjukba”, hogy élővé tegyék ezáltal saját identitásukat, anélkül, hogy szemet hunynának a következetlenségek fölött, melyek sokszor az eredeti karizma néhány lényeges szempontjának az elfeledéséből adódnak. Ez a visszatekintés és számbavétel tudatosítja, hogy a megszentelt élet egy-egy családja miként élte meg a karizmáját a történelem folyamán és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie.
A második célkitűzés arra irányul, hogy „a jelent szenvedéllyel éljük meg”, ami természetes következménye a saját gyökerek újra felfedezésének. Az összes alapító számára egyetlen regula, vagyis rendszabály létezik, ez pedig az evangélium. A szabályok tehát az evangélium kifejezései és egyben eszközök annak teljes megélésére. Az eszmény mindig Krisztus, hogy elmondhassuk „számomra az élet Krisztus” (Fil 1.21). A megszentelt élet közösségeinek tagjai ebben a különleges évben engedjenek az evangélium felszólításának, ami legyen egy valódi „vademecum” a mindennapokra.
A szeretet képzelete nem ismer határokat – írja a pápa a levelében – és mindig tudott megszámlálhatatlan új utat nyitni, hogy elvigye az evangélium fuvallatát a legkülönfélébb kultúrába és társadalmi környezetbe. Az alapítókat elbűvölte a tizenkét apostol egysége a Mesterük körül. Ma, amikor az összeütközések, a különféle kultúrák nehéz együttélése és a gyengék feletti hatalmaskodások kultúrájában élünk, akkor egy olyan közösség modelljének a felajánlására kaptunk meghívást, amelyik a személyek méltósága elismerésén és a javak megosztásán keresztül lehetővé teszi a testvéri kapcsolatok megélését – fogalmaz a pápa.
A harmadik célkitűzés a „jövő átölelése reménységgel”. Ismertek a jelenkor nehézségei, mint a hivatások számának a csökkenése és a relativizmus, mégis éppen az ilyen bizonytalanságok között valósul meg a reménységünk, ami a történelem Urába vetett hitünk gyümölcse, aki állandóan ismétli: „Ne féljetek, mert veletek vagyok”. Ez a reménység nem számokon és műveken alapul, hanem azon, akibe bizalmunkat vetettük és ez a reménység nem csal meg.
Ferenc pápa a személyes elvárásai között említi meg az óhaját, hogy az Egyház örömteli arcot és Istentől eredő boldogságot mutasson a világnak, amit a közösségekben megélt testvériség hitelesít. Mindezt egy eredménycentrikus, egészségmániás és sikerorientált környezetben kell megvalósítani, mely kizárja a gyengéket és a szegényeket. Az egyház ne a prozelitizmus, hanem a vonzereje révén gyarapodjék.
Erővel szól a pápa a megszentelt élet prófétai jellegéről, melynek jegyében a küldetése az, hogy felébressze a világot, a megkülönböztetés révén tárja fel a rosszat, az igazságtalanságot és álljon a gyengék, a védtelenek oldalán. Ferenc pápa elvárja az Istennek szentelt személyektől, hogy legyenek a közösségi élet szakértői, győzzék le a soraikban a pletykát, az irigységet, a féltékenységet és éppen ezáltal tudjanak kilépni saját intézményük keretei közül. Elvárja tőlük a konkrét cselekedeteket a menekültek befogadása, a szegényekhez közelítés, a katekizmus kreativitása, az evangélium hirdetése és a struktúrák karcsúsítása terén.
Ferenc pápa levele végén azokhoz a világi hívekhez fordul, akik osztoznak a megszentelt élet eszményeiben, küldetésében és feladataiban. Keressék az alkalmakat arra, hogy a megszentelt személyekkel együtt ünnepeljenek és közösen szolgáljanak. A pápa befejezésül a püspökökhöz fordul és arra buzdítja őket, hogy törekedjenek előmozdítani a különféle közösségek sajátos karizmáit, tovább gyengédséggel és szeretettel álljanak mellettük a szenvedés és az erőtlenség helyzeteiben.
A szöveg a Vatikáni Rádió honlapjáról származik
