Főoldal / Szalézi világ / Alexandrina da Costa – tanúságtevő és misztikus
Alexandrina da Costa – tanúságtevő és misztikus
2014-10-13 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Szalézi Család október 13-án, hétfőn Boldog Alexandrina Maria da Costa portugál misztikusra és szalézi munkatársra emlékezik. „Tíz évvel a boldoggá avatása után, amelyre 2004. április 25-én került sor, egy olyan lélekre emlékezünk, aki Krisztus húsvéti misztériumát saját testében élte meg” – mondta Pierluigi Cameroni, a Szalézi Család szenttéavatási ügyeinek egyetemes posztulátora.
Boldog Alexandrina Maria da Costa egyedülálló példája a szalézi karizma misztikus, önfeláldozó dimenziójának. Az Egyház a tisztaság és a kitartó hit példaképeként állítja a mai fiatalok elé. Tizennégy éves korában tisztasága védelmében támadói elől kiugrott az ablakon, megbénult és élete végéig ágyhoz volt kötve. Sokáig imádkozott gyógyulásért, de amikor felismerte, hogy hivatása a szenvedés, teljességgel belenyugodott Isten akaratába. Évekig minden pénteken átélte Jézus szenvedéseit. 1942-től haláláig nem evett és nem ivott semmit, egyetlen tápláléka az Eucharisztia volt. Erős kapcsolat fűzte a Szalézi Családhoz, életét és szenvedéseit a fiatalság lelki üdvéért ajánlotta föl.
Az első misztikus élményben abban az időszakban volt része, amikor életét nagyobb egységben kezdte élni az Oltáriszentségben jelenlevő Jézussal, a Legszentebb Szűz segítségével. Egyszer, amikor magányosnak érezte magát, így sóhajtott fel: „Jézus, te a tabernákulum foglya vagy, úgy, mint én az ágyam foglya a Te akaratod szerint. Legyünk társak a szenvedésben.” Ettől fogva élete egyre inkább kezdett hasonlítani egy folyamatos szentségimádáshoz.
1938. október 3-tól 1942. március 24-ig 182 alkalommal élte át minden pénteken Krisztus szenvedéseit és egyre intenzívebb módon szenvedett. Átélte a stigmák fájdalmát, a megkoronázást a töviskoszorúval, a korbácsolást és a kereszthalált. Életét szeretet-ajándékként ajánlotta fel Istennek, hogy segítsen megmenteni a bűnös lelkeket.
De Alexandrina számára Krisztus követése nem csak szenvedést jelentett, de különös szeretetet is – ez a szeretet olyan módon alakította át egész lényét, hogy mások is lássák sugározni belőle az isteni életet – tekintetével, mosolyával, bölcs szavaival és szelídségével az ég felé irányította az embereket.
Amikor 1944-ben Alexandrina tagja lett a Szalézi Munkatársak Egyesületének, azt akarta, hogy a munkatársi ígérettételének emléklapja mindig a szeme előtt legyen, ezért bekeretezve az ágyával szemben helyezték el. Fájdalmát és imáit ettől kezdve különösen a fiatal lelkek üdvösségéért ajánlotta fel.
1955. október 12-én kérte a betegek kenetét. Másnap, október 13-án, az utolsó fatimai jelenés évfordulóján hallották, amint ezt mondja: „Boldog vagyok, mert a mennyországba megyek.” Este 7.30-kor kilehelte lelkét.
Kívánsága szerint sírjára ezt írták:
„Bűnösök, ha testem pora segíthet abban, hogy megmeneküljetek, gyertek közelebb, lépjetek rá, tapossátok a lábatokkal addig, amíg el nem tűnik. De ne vétkezzetek többet; de ne bántsátok Jézust többet!”
Mióta Alexandrina da Costát 2004-ben boldoggá avatták, egyre növekvő érdeklődés övezi spiritualitását és az üzenetet, amit közvetített. Minden hétvégén zarándokot tömege látogatja a helyeket Balasarban, ahol élt és amelyek őrzik emlékét, hogy megismerjék az életét és tanúságtételét.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
