Főoldal / Szalézi világ / A káptalan résztvevői zarándoklaton Torinóban

A rendfőnökségről kora reggel autóbuszokkal indultak a Szalézi Társaság szívébe és a valdoccói szalézi házban szálltak meg. A résztvevők olasz, angol és spanyol nyelvű csoportokra tagolódva tanulmányozták a "Munka és mértékletesség" témát Don Bosco és a Társaság történetében.

Délután Valsalicébe látogattak, ahol Don Bosco először nézett szembe az iskolai oktatás nagy kihívásával és ahol eredetileg eltemették 1888-ban (itt nyugodott 1929-ig, a boldoggá avatásáig, amikor földi maradványait átszállították a Segítő Szűz Mária bazilikába). Gondoljunk csak olyan nevekre, mint Versiglia, Caravario, Cimatti, Braga... Vajon mi a közös bennük? A szentség, mondhatjuk, de folytathatjuk a sort tovább: Comini, Variara, Beltrami, Czartoryski, Swierc ... A másik közös dolog a szalézi szentség eme jeles hordozóiban, hogy mind itt tanultak, Valsalicében. Előadásában Aldo Giraudo atya felidézte Don Bosco szellemi végrendeletét. Kiemelte a hősiességet, mint a szaléziak megszentelődésének egyik jellegzetes elemét. Don Bosco akkoriban figyelmeztette fiait, és figyelmezteti mai fiait is, hogy jól készüljenek fel erre a megszentelődésre: "Amikor letesszük a fogadalmat, biztosnak kell lennünk benne, hogy meg is tartjuk, még hosszú és kemény áldozatok árán is. "

Vasárnap reggel Don Bosco szülőhelyére, Becchibe, karizmájának forrásához indultak, hogy emlékezzenek rá, hol kezdődött a "Munka és mértékletesség" Don Bosco számára, és felidézzék mindazt, amit édesanyjától tanult. A káptalan résztvevői számára Aldo Giraudo tartott előadást az első szaléziak apostoli életstílusáról az Oratóriumi emlékiratok alapján, kitérve Don Bosco gyermekéveinek megpróbáltatásaira is.

Vasárnap délben a Don Bosco bazilikában Severino Poletto bíboros, Torino emeritus érseke mutatott be szentmisét a káptalan tagjaival. Szentbeszédében sürgette a szaléziakat, hogy forduljanak szembe a kihívásokkal. A következő kérdéseket tette fel a Társaságnak: mit mond Isten, vagy mit gondolna Don Bosco a mai szaléziak pasztorális és spirituális életéről és mit vár az Egyház és a világ a nagy Szalézi Családtól ma? Sürgette a káptalan tagjait, hogy Don Boscót, a nevelőt és a fiatalok lelkivezetőjét a mai ifjúsági kultúrák szemszögéből nézzék. 

Délután Valdoccóban, a szalézi oratórium "szülőhelyén" különös figyelemmel fordultak a korai szalézi generációk radikális apostoli célja felé.

Az esti szentmisét a Segítő Szűz Mária bazilikában ünnepelték, ahol a rendfőnök, Pascual Chavez szentbeszédében utalt azokra a szavakra, amelyeket Szent Péter használt, hogy buzdítsa a véneket és a presbitereket, hogy legyenek "tanúi Krisztus szenvedésének és részesei eljövendő dicsőségének."

Majd így folytatta: "Ezek a szavak jelzik, mire van szükségünk a lelkipásztori átalakuláshoz: önként táplálni a nyájat, anélkül, hogy aggódnánk saját érdekeinkért, és ilyen módon példát mutatni másoknak." Itt van a spirituális tapasztalat szíve, amelyet a szaléziak a szolgálat számára javasolnak, és ebben a szellemben vesszük a bátorságot, hogy egyre közeledjünk a 27. Egyetemes Káptalan munkájához, amely március 3-án kezdődik Rómában.

Ugyanennek a gondolatnak az elemei megjelentek a navei posztnovíciusok esti előadásában is a valdoccói nagy színházban, valamint don Chavez jóéjszakátjában is az első nap végén a szalézi"Betlehem"-ben.

Hétfőn reggel a Szent János evangélista templomba látogatnak, ahol Don Bosco utódainak tetteire összpontosítanak majd.

ANS-Róma/27EK facebook oldala/Szaléziak.HU