Főoldal / Szalézi világ / Vándor József hatvan éve érkezett Santa Clarába
Vándor József hatvan éve érkezett Santa Clarába
2014-12-10 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A kubai Santa Clarában 2014. december 9-én José Vándor – vagyis Isten Szolgája Vándor József – szalézi misszionárius érkezésének hatvanadik évfordulójára emlékeztek.
Vándor József 1954. december 9-én érkezett Santa Clarába, hogy felügyelje az El Carmen karmelita templomot, amit a passzionisták üresen hagytak. Ezekben az években foglalkozott a Művészetek és Szakmák Iskolájának felépítésével, amihez a pénzt az ismert villaclarai Eutimio Falla Bonet adta.
„Reményteljes jövő állt előtte és a misszió előtt is, ahová helyezték, hogy elindítsa ott a hitéletet. Rábízták az El Carmen templom lelki gondozását és egy iskola fölépítését a szegény gyerekek számára, amelyet később Rosa Pérez Velasco helyi tanárnőről neveztek el, aki elindította a folyamatot, amely előkészítette a szaléziak érkezését Santa Clarába. Sajnos, Vándor atya érkezése előtt hirtelen elhunyt.” (Castellanos Caruchy, részlet az „El Peregrino” kiadványból)
Santa Clara Egyházmegyének illusztris vendége volt advent második vasárnapján: Tarcisio Bertone szalézi bíboros, aki Arturo González püspök és helyettese, Arnaldo Fernandez vikárius kíséretében érkezett. A bíboros szentmisét mutatott be a hívekkel dugig megtelt templomban, ahol átadta Ferenc pápa üdvözletét, majd megemlékezett Vándor atya 60 évvel korábbi érkezéséről. Szentbeszédében kiemelte, hogy Vándor József a szeretet civilizációját építette fel Santa Clarában, de buzgalma túlmutatott az egyházmegye határain, mint amikor békítőként a két szembenálló fél közé állt a Santa Clara-i csatában. Megjegyezte, hogy Vándor atyától el kell tanulni a hétköznapok áldozatát, aki valódi emberszeretetével mindig a jót kereste mindenkiben, életének alkonyán pedig a betegségéből eredő szenvedéseit felajánlotta az Úrnak. A mottója az volt: „Uram, ha te ezt akarod, én még jobban akarom.”
A szentmise után ajándékokat adtak át a bíborosnak: egy darabot Vándor atya zsebkendőjéből, és Don Bosco „ex carnis” ereklyéjét, valamint egy fotóalbumot a plébániáról, amelyet a Vándor Atya Audiovizuális Központban készítettek.
A maga részéről Bertone bíboros egy hímzett stólát ajándékozott a plébániának a Segítő Szűz Mária képével, egy oltárkeresztet Ferenc pápától és egy-egy rózsafüzérrel ajándékozta meg a kórus minden tagját. Ezek után meglátogatta a Vándor József atyáról szóló kiállítást és kifejezte óhaját, hogy leüljön abba a székbe, ahol Isten szolgája életének utolsó éveiben sok időt töltött el.
„Vándor atya sokoldalú ember volt, több jó emberi és lelki tulajdonsággal. Úgy emlékeznek rá, mint a pásztorra, aki örömét lelte abban, hogy elhozza az evangélium üzenetét. A Krisztusba vetett hite tartotta benne a lelket, aki meghalt és feltámadt, és aki mindig ad okot a reményre. Még a kubai történelem legsötétebb pillanataiban, az 1960-as és a 70-es években, Vándor atyán nem hatalmasodott el a csüggedés, a pesszimizmus vagy a frusztráció. Éppen ellenkezőleg, mindig az volt vágya, hogy a legjobbat adja, ami tőle telik. Mindenekelőtt igyekezett megmutatni azoknak, akik kapcsolatba kerültek vele, hogy a hit fényt adhat, és ezáltal életet akkor is, ha úgy tűnt, minden kudarcra és a vereségre van ítélve.”
ANS-Santa Clara/ diocesisdesantaclara.org /Szaléziak.HU
