Főoldal / Magyar Tartomány / Vándor József emlékezete
Vándor József emlékezete
2014-10-08 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Vándor József kubai magyar misszionáriust 35 éve, 1979. október 8-án, hosszú szenvedés után szólította magához az Úr. Az egyik újságíró szerint „a kubai papság egyik legszeretetteljesebb, legérzékenyebb és legnevesebb szíve volt”. A temetésén résztvevő emberek megrendülése, a temetési menetet figyelő tömeg mély együttérzése volt a legékesebb jele annak, hogy mennyi szeretetet hagyott hívei szívében.
Vándor atya becsületet szerzett messze idegenben a magyar népnek és dicsőséget hozott a szalézi rend számára. Boldog Sándor István szalézi mellett ő a másik magyar szalézi, aki a szentség felé halad, boldoggáavatási eljárása folyamatban van. A magyar szaléziak múltja vezet a jövőbe. E két magyar szaléziban példaképet találhatunk.
Visszaemlékezéseinkben néhány részletet közlünk Vándor (Wech) József szerzetesi életének hazai kezdeteiről, amit még itthon jegyeztek fel róla egykori rendtársai, és egyik még élő rokona egészített ki emlékeivel.
Minden papi élet a gyermekkortól a primíciás oltárig a természetfölötti lét egy-egy csodája. Isten azonban legtermészetfölöttibb műveiben sem nélkülözi a természetes eszközöket. A jobbára németül beszélő (de magyarul is tudó) rokonsága németesen Wech Szepiként ismerték, még élő rokonai Vándor Jóskának említik. A középiskolát - Dorogról vonattal bejárva - az esztergomi Szent Imre Főreálgimnáziumban végezte. Innen az óraközi szünetekben futva ment a közeli ferences templomba rövid szentséglátogatásra. Hittanára, a ferences Virágh Rajmund tanácsára nem a ferences rendbe lépett be, hanem a szentkereszti szaléziaknál jelentkezett.
Egy-egy fiatalnak a szemináriumba vagy a szerzetes házba vezető útján ott találjuk a gondos, istenfélő szülők segítő kezét az isteni Gondviselés szolgálatában. Így volt ez jelen esetben is: 1925 tavaszán egy 14 év körüli szőke fiúcskát hozott az édesapja Szentkeresztre. Az új élet, a szokatlan környezet nem könnyen legyőzhető akadályul szolgált a szülői otthonból kiszakított gyermeknek. A honvágy végre is legyőzte a tudat alatt lappangó hivatást. Egy szép napon Józsi otthagyott csapot, papot - hazament Dorogra. A Gondviselés azonban biztos kézzel dolgozott s amint egykor üstökön ragadta a hivatásában kételkedő prófétát, úgy hozta vissza a megszeppent fiúcskát az édesapja, a jó Wech bácsi oltalma alatt.
A honvágy elmúlt, az előbb szokatlan környezet édes otthonná vált. Röppentek az évek, a hivatás elvetett magva szépen fejlődött az ifjú lelkében. Noviciátusba készült, de meggyöngült egészsége miatt elöljárói orvosi tanácsra néhány hónapra a szülői házba küldik. Betegsége hivatását veszélyeztette. A Segítő Szűz tiszteletére végzett kilencedek és a jó szülők imája legyőzték az akadályt. Ez volt a hivatásának erőpróbája. 1927-ben megkezdhette a noviciátust. A kegyelem tovább dolgozott a fiatal kispap lelkében, az újonc év végén missziós munkára jelentkezett.
Még nehéz lett volna az elválás a szerető anyai szívnek. Csodálatos a Gondviselés gyöngéd figyelme, mert nem törte össze könyörtelenül a gyermekéért aggódó szülői szívet, hanem előbb felerősítette, gondosan előkészítette a nagy áldozatok elviselésére. A kubai tartomány elöljárója, kinek missziós területére osztották be az új misszionáriust, úgy intézkedett, hogy teológiai tanulmányait a torinói nemzetközi teológián végezze. Így a szülők minden évben viszontláthatták misszióba készülő gyermeküket.
1936. július 12-én primíciát tartották a dorogi plébánia templomban: az újmisés Vándor József volt. Megmérhetetlen volt a szülők öröme. A rokonok és barátok jókívánságokkal és ajándékokkal halmozták el az újmisés misszionáriust. Dr. Schmidt Sándor bányafőtanácsos beszédében e primíciával kapcsolatban rámutatott arra az értékre, melyet a magyar falu képvisel. Mert a nemzet erejét, élniakarását képviseli az a falu, mely ilyen bátorlelkű és hős misszionárius papokat ad a világegyháznak.
De a Gondviselés útjai nem végződnek be primíciás oltárnál, hanem tulajdonképpen ott kezdődnek. Vándor József újmisés útja a boldog primíciás oltártól egyenesen a missziókba vezetett. A szülők lelkében már a primíciás oltárnál ott kísértett a válás gondolata, de elnyomta azt a fény, az ünneplés, az öröm hangja. A szülői otthonban töltött napok magánya ráeszméltették a szülőket, hogy gyermekük már nem is az övék. Egy messze, ismeretlen világ vár reá.
1936. augusztus 25-én 8 órakor indult a vonat a Déli-pályaudvarról, mely elröpítette Vándor József újmisést vándorútjára, a missziókba. Tizenkilenc napi hajóút után megérkezett a távoli szigetországban: Kuba szigetére, Guanabacoa-ban, ahol négy napi pihenés után megkezdte áldásos tevékenységét.
Szaléziak.HU
