Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco első mornesei látogatásának 150. évfordulója

Don Bosco életrajzában ezt olvassuk:

„Don Bosco október 7-én, pénteken este érkezett Mornesébe, Rózsafüzér Királynéja ünnepén. Egy fehér lovon lovagolt, amit Pestarino atya biztosított neki, és vele volt mintegy 80 fiú a legjobbak közül Valdoccóból. Egyesek a zenekarban játszottak vagy a kezükben tartották hangszereiket, mások Gianduiával történt mókás eseményekből mondtak fel részleteket. A falu utcáin az emberek örömtüzeket gyújtottak és ünnepeltek... Miután megalapozta a kapcsolatokat a helybeliekkel, Don Bosco elhagyta Mornesét ...”

Don Bosco elment Mornesébe, látta, mit történt addig és mit akar ezután csinálni. Kapcsolatba került más személyekkel is, és néhány helybeli fiúval, aki az ő intézményeiben tanult: Valdoccóban, Lanzo Torinesében, vagy Alassióban. Találkozott három olyan személlyel is, akik jelentősek voltak nevelői küldetése számára: Canon Alimonda, Domenica Mazzarello (Main) és Giovanni Battista Lemoyne atya, aki jelezte, hogy szalézi szeretne lenni.

Itt és ekkor kezdődött egy kölcsönös érdeklődés a lányok és Don Bosco között, és sajátos módon a Szent és Main között is. „Mazzarello Mária 27 éves volt, és néhányan azt feltételezik, hogy kölcsönös tisztelet és figyelem alakult ki közöttük, mert Don Bosco nyugalmat és őszinteséget sugárzott, és anyja, Margit mama elkötelezettséget, hitét és állandóságát.”

Ettől kezdve az alapító és a jövőbeli alapítónő között egyfajta kölcsönösség alakult ki, amely nem csak a szellemi irányt jelölte ki, hanem a nevelési küldetést is. Kettejük kölcsönös kapcsolatát ingyenesség, megosztás és közösség alkotta. 1862-1869 között Don Bosco meggyőződött a Szeplőtelen Leányainak lelki jelentőségéről és erkölcsi értékéről, míg Mária Dominika részéről jelentősek voltak Don Bosco megérzései, embersége, szentsége, valamint a nevelési karizmája.

Azt olvassuk a történetírásban:

„Don Bosco 1864-ben megérkezett fiaival Mornesébe, hogy egy iskolát nyisson a fiúknak a faluban. Mária ránézett, és így kiáltott fel: Don Bosco egy szent, érzem! Don Bosco meglátogatta kis dolgozószobájukban a Szeplőtelen Leányait és le volt nyűgözve.”  

Az évek múlásával sok mindennek a jelentése megváltozott közöttük: a nézetek, javaslatok, az elfogadás, megosztás, együttműködés az új valóság felemelkedése és megszilárdítása érdekében, amelynek két „pólusa” nem csak pszichológiailag és lelkileg volt kapcsolatban, hanem történelmileg is. Sőt, Mária Dominika igazi „segítség” volt Don Bosco számára éppen a szalézi karizma megértése és női megérzései miatt és teljes, feltétlen és teljesen gondviselésszerű elkötelezettsége miatt. Az ő hozzájárulása az Intézet alapításához tehát igen jelentős volt.

Ma Mornese egy kis falu mintegy 750 lakossal, és még mindig tele van élettel.

ANS – Róma/Szaléziak.HU