Főoldal / Szalézi világ / Foci - a brazil gyerekek véleménye
Foci - a brazil gyerekek véleménye
2014-07-14 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A 2014-es labdarúgó világbajnokság tegnap ért véget a németek Argentína ellen kemény küzdelemmel kivívott győzelmével. A nemzetközi média figyelme lassan más országokra terelődik – legalábbis a 2016-os olimpiáig. Viszont a hatalmas polititikai, társadalmi és gazdasági felhang mellett a hasonló sportesemények mindig első sorban a játékról, az örömről és a szórakozásról szólnak, így hát a Nemzetközi Szalézi Hírügynökség megkeresett néhány szakértőt ebben a témában: megkérdeztek néhány gyermeket Itajaí város oratóriumában.
Joao Pedro
Tíz éves vagyok, iskolába járok. Az általános iskolában ötödik osztályos vagyok. A nagymamámmal és a testvéremmel, Ana Juliaval élünk együtt. Az édesapámat megölték, az édesanyám pedig egyedül él.
Ketlyn
Szia, Ketlyn vagyok, hét éves. Néhány hónapja költöztünk Itajaíba az édesanyámmal, a négy lánytestvéremmel és a bátyámmal. Régebben Para-ban laktunk, az Amazonas folyó mellett. Most másodikos vagyok. Az apám elhagyott minket, amikor egy éves voltam. Nem tudok róla semmit. Az édesanyámmal lakunk együtt, a testvéreimmel, Karine-nal, Karinnal, Mariaval, Gabrielaval és a bátyámmal, Mateus-szal. Édesanyám egész nap dolgozik, takarítónő.
Ronald
Nyolc éves vagyok, a családom Parana-ból költözött ide. A szüleim most munkát keresnek. Négyen vagyunk testvérek, van a kistestvérünk, Thais, Eliziane, Crislaine és én. Most anyu nagybácsija adott nekünk egy fából készült házat, hogy abban lakjunk. Iskolába járok. Második osztályos vagyok.
Mit szoktál csinálni általában?
JP: Reggel fél 7-kor kelek, felöltözök és elmegyek az oratóriumba. Ott 8-kor kapunk reggelit, aztán imádkozunk és a tantermekbe megyünk. Mindig valami újat lehet csinálni. Kapunk ebédet is és utána iskola van 5 óráig. Aztán hazajövök és a barátaimmal játszok ameddig sötét nem lesz.
K: A bátyám, Mateus elkísér az oratóriumba reggel 7 órára. Szeretek ott lenni. Adnak ennivalót, van egy csomó játék és szórakozás. Szeretek teniszezni, de nem nagyon tudok. Ebéd után a nővérem, Karine, elvisz az iskolába. Este segítek anyunak mosogatni és kimosni a ruhákat, aztán játszom Karinnal.
R: Reggel fölkelünk és megmosakszunk a kútnál. Eliziane és én iskolába járunk, de fél 12-kor az oratóriumba megyünk, hogy kapjunk valamit enni és játsszunk. Este anyu mesét olvas ameddig sötét nem lesz, mert csak két gyertyánk van az egész házban.
Szereted a focit? Szoktál játszani?
JP: Szeretem, de inkább görkorizni szeretek.
K: Igen, szeretek focizni, csak a fiúk nem hagynak.
R: Én jól focizok. Nagyon szeretem.
Tudod nézni valahol a mérkőzéseket? Voltál már igazi focimeccsen?
JP: Én egy kocsmában nézem a focit, mert a nagymamám tévéje nem működik. Még sosem voltam a Flamengo-i stadionban. De egyszer Neymar ide jött és láttam kimenni egy hotelből. Vagyis, úgy nézett ki, mint ő.
K: Igen, a barátunk, egy atya, megengedi hogy nála nézzük a focit. Azt nem tudom, milyen egy stadion.
R: Nem. Nincs áram a házban. A szomszédék rádióját hallgatjuk. Majd akkor fogok elmenni a stadionba, amikor benne leszek a válogatott csapatban!
ANS-Itajaí/Szaléziak.HU
