Főoldal / Szalézi világ / Az ünneplésre nem kellett sokat várni

A szalézi jelenlétet az Egyetemes Káptalan tagjain kívül a római teológus hallgatók, a filozófiát tanuló posztnovíciusok és a genzano-i novíciusok jelentették. Rajtuk kívül a Szalézi Család más ágai is, elsősorban a Segítő Szűz Mária Leányai (FMA) és más nővérek, képviseltették magukat.

Az est folyamán minden jelenlévő csoport, sőt, minden régió előadott valamit: a legtöbben énekkel készültek, amelybe igyekeztek bevonni a közönséget is a refrén éneklésével (így az arabtól a németen és lengyelen át több afrikai nyelven is megtanultunk pár szót). A dalokon kívül néhányan más tehetségüket is megcsillogtatták: az (eddigi) indiai regionális atya viccekkel emelte az est fényét (amíg két előadás között az előadók az új rendfőnököt köszöntötték és vele fotózkodtak), a francia tartományfőnök bohócjelmezben bizonyította, hogy a semmiből is pénzt tud teremteni (talán benne rejlik a Szalézi Társaság új egyetemes ekonómusa?). Az ünneplés végén az új rendfőnök mondott köszönetet és buzdított mindenkit a félelemtől mentes reményre. Az est az Üdvözlégy Mária eléneklésével zárult (portugálul), amelyben a Szalézi Családot a Segítő Szűz oltalmába ajánlottuk.

A magyar szalézi tartomány képviseletében öten vettünk részt az ünnepen: Depaula Flavio és Vitális Gábor atyák, a magyar tartomány küldöttei az Egyetemes Káptalanon, Kovács Sándor és Velkey István novíciusok és Jani Áron posztnovícius.

Bár éjfél után ért véget az est, a fáradtság ellenére nagy örömmel és hálával állapíthattuk meg: egy csodálatos nagy Család tagjai vagyunk, akik a világ minden táján Don Bosco útján és stílusában Istent igyekeznek szolgálni a fiatalokon keresztül.

Jani Áron SDB/Szaléziak.HU