Jézus mosolyog - könyvbemutató Ferenc pápa tanúságtételének erejéről
2014-07-03 Csütörtök | #Egyház | ARCHIVÁLT
„Jézus mosolyog. Ferenc pápával túl a félelem vallásán” - ez a címe annak a kötetnek, amelyet június elején mutattak be Rómában. A könyv szerzője, P. Bartolomeo Sorge jezsuita, aki Ferenc pápa nyilvánvaló népszerűsége nyomán arra a veszélyre világít rá, hogy félő: leegyszerűsítik mondanivalóját. Ezért fontos a pápai üzenet mélyére tekinteni, mely az evangéliumi életben, a Jézusba vetett hitben és a róla szóló hiteles tanúságtételben gyökerezik, amely a szegények és a kicsinyek iránti szeretetben nyilvánul meg.
Sorge atya a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott:
- Először is vegyük a könyv címét: Jézus mosolyog – ezt maga a pápa mondta. Mi elképzeljük Jézust, amikor beszél, amikor csodát tesz vagy amikor meghal a kereszten. De sosem gondolunk rá úgy, hogy mosolyog. Jézus viszont tényleg mosolyog – abban az értelemben, hogy egy olyan hit- és vallásfelfogást terjeszt, ami nem kötelező, félelmetes, hanem örömteli és szép. Ezért szerettem volna jól megvilágítani a pápának ezt az üzenetét az alapoktól kezdve, mert fennáll a veszély, hogy a pápa tévésztárrá válik – ez pedig az üzenet végét jelentené! Ha banalizáljuk a pápa üzenetét, félő, hogy nem értjük meg azt a belső erőt, amit az Evangéliumból, a hitből nyer…
- A kereszténység évszázadok óta hordozza az üzenetet, hogy ez az öröm vallása, az utóbbi években pedig ez meg hangsúlyosabban jelentkezik. Mi adja az újdonságot?
- A tapasztalat. Vagyis az a benyomásom, hogy a tanítást már ismerték, de magával ragadó erejű látni, ahogy egy pápa a tetteivel, életével, egyszerű nyelvezetével, az emberekhez való közel állásával megérezteti ennek az igazságát.
- Ferenc pápa egyszerű kulcsszavakat használ, mint például az irgalmasság. Talán ma ezt jobban megértik a világiak is…
- Valóban, éppen ezt elemzem a könyvemben, mivel a kortárs kultúrából hiányzik az apa alakja, vagyis az emberi kapcsolatokkal elvesztettük a helyes apa-fiú viszonyt is, és ezzel együtt a képességet, hogy testvéreknek tekintsük egymást. Ugyanis ha nem vagyunk ugyanannak az Atyának a gyermekei, akkor nem vagyunk egymás testvérei sem. Tehát amikor irgalmasságról beszélünk, akkor olyan fényben világítva mutatjuk Jézus igazi arcát, amit az Atyának feltárt, ami az Ószövetségben még nem volt meg. Paradox módon a mai árva társadalomnak szüksége van arra, hogy újra fölfedezze az Atyát, nekünk pedig szükségünk van erre a pápára, aki azáltal, hogy megéli az evangéliumot és az Atya irgalmasságáról beszél, új, mélyebb visszhangra talál éppen az uralkodó kultúra hiányosságaiban.
- Egy másik kulcsszó, ami gyakran előkerül a Ferenc pápáról szóló új könyvben: a párbeszéd. Vajon a pápa úgy értelmezi a párbeszédet, ahogy az uralkodó kultúra?
- Nos, igen, az igazi probléma az, hogy ugyanazokat a kifejezéseket a keresztény és a világias kultúra más távlatokban értelmezi. A pápa nem rejti véka alá a különbségeket, de azt mondja, hogy azok rendben vannak a párbeszédben, csakhogy nem elég vitatkozni. Sosem kerülünk összhangba, nem értjük meg egymást, ha csak érvelünk, ehhez példát kell mutatni. Lehet, hogy a keresztény élet múltbeli korlátait éppen az adta, hogy túl sokat érveltünk és túl kevés példát mutattunk, még ha voltak is szentek.
A pápa tehát az evangéliumi életre helyezi a hangsúlyt: a párbeszédhez az első lépés a tanúságtétel, mivel annak megértéséhez nincs szükség szótárra. Amikor a pápa leszáll a dzsipről és átölel egy mozgássérültet, nem kell további párbeszéd arról, hogy mi is a szeretet. Ez tehát az evangéliumi tanúságtétel magával ragadó ereje: életünkkel és nem a szavakkal bizonyítani. És ez a párbeszéd jelentése Ferenc pápa szíve mélyén – mondta még a Vatikáni Rádiónak P. Bartolomeo Sorge jezsuita, a „Jézus mosolyog. Ferenc pápával túl a félelem vallásán” – című könyv szerzője.
A szöveg a Vatikáni Rádió honlapjáról származik
