Főoldal / Szalézi világ / Isten Szolgája Vándor József ügye a Vatikánban van

A Positiót Zdzisław Kijas minorita atya és közreműködőként Dr. Maria Ludovika Zanet állították össze. Külön említést kell tenni a szalézi Raffaele Giordano atyáról, az ügy vice-posztulátoráról, akire Vándor atya boldoggá- és szentté avatási ügyének egyházmegyei szakaszát bízták, és aki élete végéig ennek az ügynek szentelte magát.

A "Poisitio" kritikai megközelítéssel, részletesen körvonalazza Isten szolgája hősies erényeivel kapcsolatos összes dokumentumot és tanúvallomást. Tartalmazza Isten Szolgájának rövid bemutatását; az "információt", amely a dokumentum teológiai része, és amely azt bizonyítja, hogy Isten Szolgája hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket; valamint a "Summariumot" a tanúvallomásokkal és a dokumentumokkal. Miután átadják, a "Positiónak" ki kell várnia, amíg sorra kerül, hogy a teológusok, akik a  Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának tanácsadói, megvizsgálják.

Vándor József Dorogon született, (Magyarország) 1909. október 29-én. Plébánosának, Pehatsek Artúr atyának mondta el, hogy pap és misszionárius akar lenni, aki bevezette őt a Szalézi Intézet Peliföldszentkereszten, ahol Vándor József elkezdte szalézi képzését, befejezet a noviciátust és letette első fogadalmát 1928-ban.

Nyolc évvel később, 1936. július 5-én szentelték pappá Torinóban, majd visszatért Magyarországra, hogy megünnepeljék az alkalmat a családjával. Ugyanebben az évben misszionáriusként Kubába küldték, így teljesült az álom, amit a szívében elrejtve tartott gyerekkora óta.

Negyven év kubai szolgálata során csak a lelkek üdvösségével törődött. Személyisége, lelkisége és lelkipásztori kreativitása mély benyomást tett Santa Clara egyházmegyére, ahová Vándor atya 1954. december 9-én érkezett azzal a céllal, hogy felépítse a "Rosa Pérez Velasco" Művészetek és Mesterségek Intézetét, és ellása a Kármelhegyi Boldogasszony templom híveinek lelkipásztori gondozását.

Vándor atyát Szalézi Szent Ferenchez hasonlíthatjuk türelmes tanulékonysága, körültekintő odaadása és bölcsessége miatt, amellyel a lelkeket vezette,  és Bosco Szent Jánoshoz apostoli dinamizmusa, a szegények szeretete, a hivő lelkülete, derűs öröme és szívélyes modora miatt.

1979. október 8-án hunyt el Santa Clarában (Kuba).

Ügyét a Magyar Szalézi Tartomány is érdeklődéssel követi.

ANS-Vatikán/Szaléziak.HU