Főoldal / Szalézi világ / Egészségügyi kihívás szociális stigmával
Egészségügyi kihívás szociális stigmával
2014-09-03 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A média sok információt terjeszt Ebola-vírus okozta vérzéses láz áldozatairól Nyugat-Afrikában. Jorge Crisafulli szalézi atya, a Nyugat-Afrikai Szalézi Tartomány tartományfőnöke részletes jelentést küldött a helyzetről a tartományt alkotó országokban (Ghána, Nigéria, Libéria, Sierra Leone), valamint a szaléziak tevékenységéről.
A statisztikák azt mutatják, hogy a helyzet Libériában (1386 esetben és 754 haláleset), valamint Sierra Leonéban (1050 esetben és 392 haláleset) gyorsan romlik. Nigériában úgy tűnik, hogy a járvány ellenőrzés alatt áll (16 eset, 12 megerősített és 5 haláleset). Ghána az egyetlen ország a tartományban, amely hivatalosan „ebola mentes”.
A WHO közlései szerint akár 20.000 ember fertőzve lehet a vírussal. Aggodalomra ad okot, hogy a járvány kirobbanásakor ott dolgozó egészségügyi dolgozók közül 240-an már megkapták a betegséget, és közülük több mint 120 meg is halt.
A számok alábecsülik a helyzetet, és nem adnak reális képet: a valós számok biztosan nagyobbak. Sokan nem jelentik a haláleseteket és otthon tartják a halottakat, hogy maguk temessék el őket, ami bizonyítottan rendkívül veszélyes. A halálos áldozatok száma folyamatosan növekedik, mert sokan meghalnak kezelés hiányában más betegségekben, amelyek nem kapcsolódnak a járványhoz.
Az ebola járvány nem csak egy egészségügyi kihívás, de mély és súlyos gazdasági, politikai és társadalmi következményei vannak. Számos üzlet és a piacok zárva tartanak. A termékek árai megnőttek, különösen az alapvető élelmiszerek és fertőtlenítő szereké, amelyeknek szűkében vannak. Az országhatárok zárva vannak, a légitársaságok leállították a közlekedést az érintett országokkal. A nagy cégek bezárták kirendeltségeiket és visszavonták a személyzetet. A bűnözés növekszik, egyre nehezebb fenntartani a rendet és a fegyelmet.
Számos kórház és klinika bezárt, mivel az orvosok és a nővérek vonakodnak felvenni a munkát, mert félnek a fertőzéstől. Az emberek nem jelentik az új eseteket a társadalmi megbélyegzés miatt. Az elszigeteltség érzése növekszik.
A szaléziak minden országban ott maradtak, közel a néphez. Tartományi és nemzeti munkacsoportok jöttek létre, hogy koordinálják a katasztrófa-elhárítási erőfeszítéseket. Ezek a beavatkozások az oktatásra, a megelőzésre összpontosítanak és a konkrét intézkedésekre a következők szerint:
• Ghána: a fő hangsúly a megelőzésen van. Együttműködve az Egészségügyi Minisztériummal a Don Bosco Ifjúsági Hálózat (DBYN) és a helyi civil szervezetek országos megelőzési kampányt szerveznek, videók és hangfelvételek segítségével oktatják az embereket, matricákat, táblákat, szöveges üzeneteket stb. is felhasználva erre a célra.
• Nigéria: A szaléziak arra összpontosítanak, hogy figyelemfelkeltő oktatási programokat vezessenek Lagosban, hogy megakadályozzák a betegség terjedését.
• Libéria: a helyzet nagyon komolyra fordult. Korlátozva van a gyülekezés és az emberek mozgásának akadályozása megkönnyíti az erőfeszítéseket. Az embereknek szükségük van élelmiszerre és egészségügyi anyagokra. A szaléziak egy programot szerveztek, amely során több mint 500 családot elláttak élelmiszerrel és egészségügyi anyagokkal (klór, fertőtlenítők, védőfelszerelés, stb.).
• Sierra Leone: a helyzet tovább romlik. A kormány arra kérte a szaléziakat, hogy viseljék gondját az egyre több árvának. A gyerekvédelmi központban előkészületeket tettek, hogy átmenetileg befogadjanak 120 gyermeket, akiket érint az ebola járvány. A szaléziak végzik a regisztrálást, konzultálva az UNICEF és az Egészségügyi Minisztérium embereivel. Az Orvosok Határok Nélkül szervezet a gyerekek szűrésénél segít. A központban többek között nemformális oktatást, tanácsadást, rehabilitációs zene, sport, és játékterápiát vezetnek. A program fő célja, hogy azonnali támogatást kínáljanak fel és egyesítsék a gyerekeket a családjaikkal. A Szalézi Család tagjai is napról-napra részt vállalnak a Központ irányításában.
Jorge atya ezzel zárja jelentését: "Nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik kimutatták, hogy aggódnak értünk és az emberekért ezekben a nehéz időkben, különösen a mi missziós irodánk, egyes tartományok és szaléziak, egyéni barátok és jótevők, akik felajánlották támogatásukat és konkrét segítséget nyújtottak."
ANS – Ashaiman/Szaléziak.HU
