Főoldal / Szalézi világ / Az indiánok édesanyja

Ennek a szalézi nővérnek és misszionáriusnak az élete, aki az amazóniai dzsungelt Ecuadorban "a szíve földjévé" tette, "annak a kegyelmét mutatja, hogy valaki teljesen odaadta önmagát". Attól a pillanattól kezdve, hogy először találkozott Don Bosco lelkiségével tíz éves korában a Szalézi Értesítő lapjain keresztül, amit az általános iskolai tanára adott neki, és elkezdett olvasni a missziókról, egészen az 1969. augusztus 25-én repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett haláláig, életét a teljes odaadás jellemezte.

1908-ban tette le első fogadalmát a Segítő Szűz Mária Leányai Nizza Monferrató-i intézetében. 1915-ben Varazzéban egészségügyi tanfolyamon vett részt és ápolta a betegeket egy katonai kórházban. Ez a gyakorlat sokat segített neki hosszú élete során.

1922-ben megvalósította álmát: misszionárius lett Ecuadorban. Elhagyta szülőhazáját és soha többet nem tért vissza.

85 éves születésnapján így írt erről családjának Olaszországba:

"azt mondtátok, hogy mindig reménykedtetek abban, hogy visszatérek Olaszországba és viszontláttok. Az én koromban ez lehetetlen, és nem az elöljáróim hibája. Sokszor mondták nekem, hogy ha meg akarom látogatni a családomat, hozzájárulnak, de én soha nem fogadtam el. Először is azért, mert az én helyem itt van, de azért is, mert az elválásnak nagyon nagy ára volt számomra: elszakadni a szüleimtől, az elöljáróimtól, a várostól, a nyelvtől, mindentől. Amikor felszálltam a gőzösre, elbúcsúztam örökre. Látni fogjuk egymást újra a mennyországban. "

Ez a nagy szakítás tette lehetővé számára azt, hogy az életét odaadja annak a népnek, akiket Isten rábízott, és amely abban a legfőbb ajándékban csúcsosodott ki, amikor türelemmel és nagy tapintattal megpróbálta kieszközölni a békét a shuar bennszülöttek és a fehér gyarmatosítók között, végül felajánlotta életét a megbékélésükért.

Élete az evangelizációért odaadott élet volt, az Amazonas dzsungelében élő shuar indiánok társadalmi és emberi fejlődése érdekében. Kiemelkedő volt erős szeretete és hűsége az Egyház iránt, ami állandó szolgálatában fejeződött ki: mindig készen állt, hogy segítő kezet nyújtson. Ápolónő volt, sebész, ortopéd orvos, fogorvos, aneszteziológus, de elsősorban katekista. A shuar nők felszabadításáért végzett munkája gyümölcse a száz és száz keresztény család, a házasságok, amelyek első alkalommal köttettek az ifjú pár szabad akaratából.

Szaléziak.HU