Főoldal / Szalézi világ / Játszótér rácsok mögött

„A Voce del Popolo újságírója már egy ideje kitartóan ostromolt a kérésével, hogy adjak neki egy interjút. Azt akarta, hogy beszéljek a fiatal fogvatartottak mindennapi életéről. Én pedig kitartóan nemet mondtam, és akik ismernek, tudják, hogy miért! De Don Bosco születésének bicentenáriuma egy olyan alkalom, amely arra késztetett, hogy mégis elfogadjam a felkérést” - mondta el Ricca atya, vagy „ Don Mecu”, ahogy a Ferrante Aporti fiatalkorúak börtönében levők körében ismerik.

A könyv az ő történeteiket mondja el, és egy szalézi pap álmát, aki igyekszik oratóriummá alakítani a börtönt. Ez egy hosszú interjú, amelyet majdnem úgy lehet olvasni, mint egy regényt. Élénk képet mutat a szalézi atya megható tapasztalatairól, amelyeket hosszú szolgálata során szerzett a fiatalkorúak börtönében. Ő mindig diszkrét, hiszen az emberek, akikről beszél, valódi fiatalok, akiknek anélkül kell felnőniük, hogy szükségtelenül és káros módon közszemlére tegyék őket a médiában.

A könyv tisztelgés a fiúk és lányok előtt, akik a Ferranteban vannak, és a férfiak és a nők előtt, akik itt alkalmazottak, és akik megosztották ezt a nagy tapasztalatot Ricca atyával. A könyv egy tisztelgés Don Bosco előtt is, akinek ebben az évben ünnepeljük születésének bicentenáriumát, és aki fiatal papként sűrűn látogatta a torinói börtönöket és megdöbbentette, amit ott látott.

A bevezetőben Ricca atya ezt mondja: „Soha nem fogom elfelejteni Maurót Novarából. Először akkor találkoztunk, amikor az egyik műhelyben dolgozott. Még évekkel később is, amikor csak Torinóban tartózkodott, mindig eljött meglátogatni engem a Ferrantéban, bemutatta nekem a feleségét és a gyermekét. És ott volt Franco Vercelli. A börtönben alakított egy heavy rock zenekart, és miután kikerült, el szokott jönni koncertezni.”

„Mit tanultam a fiataloktól mindezen évek alatt? – kérdezi, majd így folytatja: „Ha megismered őket, ők is pont olyanok, mint azok a fiatalok, akikkel találkozol bármelyik iskolában vagy oratóriumban. Egyre jobban szeretem őket, és a történeteik megérintik a szívemet. De azt is tudom, hogy ez nagy szenvedélyt és sok bizalmat jelent. Don Bosco szavai itt különösen is igazak: minden fiatalban, még a legelvetemültebben is van egy út, amely a szívéhez vezet, és a pedagóguson múlik, hogy felfedezi-e ezt az utat.”

Az Elledici szalézi kiadó gondozásában megjelent könyv szerzői jogdíját a torinói Ferrante Aporti fiatalkorúak börtönében fogvatartott fiatalok tanulmányaira és gondozására adományozták.

ANS – Torino/Szaléziak.HU