Főoldal / Szalézi világ / Hetven évnyi odaadás

Hála egy apáca adományának, 1948-ban megkezdődött  a Bosco Szent János kápolna építése egy közeli telken. 1949-ben, amikor még volt földes padlója volt, a kápolnát katekizmus oktatásra és szentmisét bemutatására használták. A pap, aki bemutatta a szentmisét és segített a katekézisnél is, Miguel Akdaz atya volt, akit mindenki csak Miguelito atyaként ismert.

A kápolna hivatalosan 1950. október 5-én nyílt meg, a Fatimai Miasszonyunk szobrának érkezésekor Manzanillóba. A szobor csak néhány napig maradt ott. Miután fogadták a kápolnában, végighordozták a környékbeli utcákon, este pedig lerótták előtte tiszteletüket.

1961-ben, amikor a papokat kiutasították az országból, a kápolnát bezárták. 1965-ben, miközben még mindig zárva volt, az Oktatási Hivatal tisztviselői jöttek, és kérték a kápolna kulcsát, mert iskolává akarták alakítani. Azonban az a személy, aki a kulcsokat őrizte, nem volt hajlandó átadni, így megakadályozta, hogy birtokba vegyék az épületet.

1967-ben egy csoport hűséges hívő úgy döntött, hogy újra megnyitják a kápolna kapuit. Ez azt jelentette, hogy újból folyt a katekizmus oktatása, és később, vasárnap és ünnepnap igeliturgiát tartottak, valamint bábszínházat, hogy szórakoztassák a gyerekeket. A kápolna ebben az állapotban maradt, amíg meg nem érkezett Rodolfo Sánchez atya, aki, bár csak hét hívő volt, ismét kezdte a szentmisék bemutatását.

1991-ben a Segítő Szűz Mária Leányai négy tagja megérkezett Manzanillóba. Folytatták a katekizmus oktatást és új tevékenységekbe kezdtek. Ebben az évben, Don Bosco születésének bicentenáriumát egy új posztuláns, Oreste érkezésével ünnepelik. Van egy húsztagú, serdülőkből álló csoport, akik készen állnak a katekumenátusra és lelkesednek azért, hogy elmélyítsék a szalézi lelkiséget a nővérek segítségével.

ANS – Manzanillo/Szaléziak.HU