Főoldal / Szalézi világ / Pontosság és hit

Nagy József 1908. október 20-án született Nagyvarsányban. Budapesten élt szüleivel és elektrotechnikusként dolgozott. Mint vallásos ifjú azonban többre vágyott, mind jobban hallgatott lelkére és kereste, miként tudná magát egészen Istennek szentelni. A Szalézi Értesítő útján megismerkedett Don Boscóval és a szaléziakkal, és úgy gondolta, hogy életét Don Boscónak szenteli. Jelentkezett a szaléziaknál és miután jobban megismerkedett a szerzetesi élettel, 1932-ben jelentkezett novíciusnak. 1933. augusztus 25-én fogadalommal is elkötelezte magát. Rákospalotán, a Don Bosco nyomdánál fejtette ki képességét. 1936-ban, amikor második hároméves fogadalmát tette le, Domitrovits atya itthoni missziós ismertetésein felbuzdulva úgy döntött, hogy misszióba jelentkezik. Jó alkalom volt ez, hiszen éppen ekkor kerestek képzett testvéreket a japán misszió számára.

Így érkezett 1936. november 22-én Japánba, a Tokyo-Suginami szalézi iskolába, mint nyomdász technikus. Itt dolgozott harmincegy éven át, egészen 1967-ig. Ebben az iskolában módja volt hasznosítani képességei, előbb nyomdászként majd tanárként dolgozott. Megtanult japánul és még négy nyelven és elektromérnöki diplomát szerzett. Precíz munkájával, meggyőződéses hitéletével nem csak munkatársai, növendékei, hanem magas rangú közéleti személyek tiszteletét is kivívta. 1950-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. Az 1954-ben japán nyelven írt könyve a nyugati stílusú nyomtatásról igazi klasszikusnak számít a témában. 1977-1980 között a Matsusitha vállalatnál volt tanácsadó, ahol a Panasonic és NEC sztereó rendszerek fejlesztésén dolgozott.

Tartományfőnöke ezt írta róla: „Testvérünk tulajdonságai közé tartozott a mindenben megnyilvánuló pontosság és nagy hite, amellyel minden körülötte lévő embert ’megfertőzött’. Munkájával nagymértékben hozzájárult, hogy Japánban a szaléziakat megismerjék és nagyra becsüljék.”

1967-ben, harmincegy év munka után Olaszországba látogathatott. Különös boldogság volt  számára, hogy hosszú évek után Torinóban elzarándokolhatott Don Bosco sírjához és nagy örömet jelentett, hogy találkozhatott magyar szaléziakkal is.

Visszatérve japánba elöljárói a Miyazaki szalézi missziós központba helyezték, ahol előbb az iskola könyvtárosa, majd az intézet templomának sekrestyése volt. Ezt a munkát folytatta élete végéig. Nagy örömét lelte abban, hogy rádióján keresztül Japánban a vatikáni rádió magyar adását az éjjeli órákban tisztán hallhatta.

1986. november 26-án, miután meglátogatta a Suginami iskolát, ahol több mint harminc évig dolgozott, szerencsétlenül járt, a lépcsőn elesett és betörte a fejét. Erős lelke és mély hite legyőzte a nagy fájdalmakat és csodával határos módon meggyógyult, de ettől kezdve nem tudott ágyba feküdni, csak karosszékben ülve tudott pihenni. Így érte a halál angyala.

Ismét a tartományfőnöke írja: „Ő valóban Nagy volt, mindenben gigászi. Mindenben példás testvér volt, a végsőkig áldozatos és engedelmes.” Íróasztalán ezt a bibliai idézetet találták: „Az Úr igaz támasza és pajzsa annak, aki hisz benne.”

Nagy József szalézi testvér, aki 1990. február 16-án Miyazakiban hunyt el, példájával utat mutat a mai szaléziaknak! Kötelességünk megismerni a nagy szaléziak életét, munkásságát, hogy az ő példájuk nyomán dolgozzunk és szerezzünk becsületet a szalézi névnek, emlékét őrizzük és kövessük.

P. Havasi József SDB/Szaléziak.HU