Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Család – Don Bosco volt növendékei ígérettel erősítik meg elköteleződésüket

Az ima-ígéret egy képlet, amellyel Don Bosco volt növendéke kifejezi szándékát, hogy „meg kívánja élni laikus hivatását a társadalomban és az Egyházban minden időben, és hogy Don Bosco jelenvalóvá teszi, bárhol legyen is.” (részlet az alapokmányból). Ez a szintézise Don Bosco volt növendékei önazonosságának, küldetésük és jövőképük a társadalomban.

Don Bosco volt növendékei mindazok, akik oratóriumot, iskolát, vagy bármilyen más szalézi művet látogattak és abban Don Bosco megelőző módszerének elvei szerint nyertek felkészítést az életre (Szervezeti Szabályzat 11. a). A mozgalom „történelmi emléke“ visszanyúlik 1870. június 24-re, amikor a „régi növendékek“ egy csoportja Carlo Gastini vezetésével kávéscsészéket hozott Don Boscónak ajándékba a névnapjára. Senki sem gondolt akkor hagyományteremtésre, még kevésbé, hogy megjegyezze egy nagyarányú mozgalom születési dátumát. Don Bosco volt, aki ezt észrevette, és azt akarta, hogy folytatódjon, egy egész napot szánva az ünneplésre és egy ebédmeghívással viszonozta az ajándékokat. Az első „testvéri agape“ 1874. július 19-én történt, és elkezdődött az évenkénti találkozás szokása, amely máig él a szalézi házakban.

1884-ben a „régi növendékek“ csoportja (több, mint 300-an) elnyerte a maga első szervezeti felépítését. Vállalták, hogy megőrzik a kapott nevelést, folytatják munkát a szükségben levő fiatalok javáért, ápolják a tagok közti barátságot és szolidaritást. Az első alapokmányt Torinóban fogalmazták meg 1911. december 8-án, az első nemzetközi kongresszus alkalmával, boldog Rinaldi Fülöp biztatására. 1920. május 23-án, a volt növendékektől Don Boscónak szánt emlékmű felavatásakor, véglegesítették a máig érvényes szervezeti szabályzatot. Ezen a találkozón elhatározták, hogy beveszik az egyesületbe a nem keresztény vallások volt növendékeit is, kiküszöbölve minden megkülönböztetést és elkülönítést, és hogy a mozgalom és az egyesület dicsőségének tekintik a testvéri köteléket és az egység érzetét.

A volt növendékek legfényesebb példái Boldog Alberto Marvelli, mérnök Riminiből, Isten szolgája Nino Petyx Randazzóból és Salvo d’Acquisto Nápolyból.

A volt növendékek alapokmánya kimondja: „ha egy volt diák szabadon dönt, hogy elkötelezi magát, leteszi az ima-ígéretet.” Ez nyilvánosan történik, megfelelő ünneplés mellett, a Szövetség, az Egyház és a társadalom képviselőinek jelenlétében, akik tanúi lesznek annak, hogy a döntésnek, amely Don Bosco küldetése mellett szól a leghátrányosabb helyzetű fiatalok felé.

Az ima-ígérettel a volt növendékek be kívánják jelenteni a világnak a döntést, hogy erősítsék a közösség egységét az Egyházban és a társadalomban, hogy a szolidaritás építői és mérnökei lesznek.

A rendfőnök, Fr Ángel Fernández Artime, előadásában kifejtette: „Megnöveltétek a kötelezettségvállalást és az összetartozás érzését, és azt mondanám, megszenteltétek ezzel az ima-ígérettel. A tagok letehetik külön-külön, az üléseken is, de különösen ajánlott a nyilvánosság előtt, amikor egy múltbeli tanuló úgy dönt, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel és a szervezetben való tagságával éli meg küldetését.

Az ima-ígéret azzal kezdődik, hogy Don Bosco közbenjárására kéri a Szentháromságot, hogy hallgassa meg a volt növendékek imáját. Ezután következik a hálaadás. A Szövetség hálánk élő emlékműve Istennek és Don Boscónak a kapott oktatásért.”

Aztán a volt növendékek kérései és ígéretei következnek - hogy harcolnak az igazságtalanság, a felületesség és a közöny ellen; hogy megvédik a társadalmi, politikai és gazdasági kötelezettségvállalást, az értékeket, amelyeket Don Bosco tanításából tanultak, különösen az életet, a szabadságot és az igazságot.

A volt növendék szilárdan elkötelezi magát, hogy „a föld sója és a világ világossága” legyen. És végül azzal zárul, hogy kéri Don Boscót, hogy vigyázzon a Szalézi Családra, szeretteinkre és minden volt növendékre a világon.

A volt növendékek ígéretének szövege elérhető az sdb.org honlapon.

ANS-Róma/Szaléziak.HU