Főoldal / Magyar Tartomány / Don Bosco 2 perces 6.
Don Bosco 2 perces 6.
2015-02-10 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Ezúttal Don Bosco szentté avatási peréből idézzük Cagliero János tanúságtételét. Ő, aki egyike az első szaléziaknak és aki Patagónia nagy misszionáriusa és püspöke volt, gyerekkora óta az oratórium kötelékéhez tartozott, így első kézből, hitelesen tehetett tanúságot többek között a híres Grigio (Szürke) kutya megjelenéséről, amely mintegy gondviselésszerűen többször is megmentette Don Boscót.
Kedves fiatalok! Kedves Don Bosco tisztelők!
Don Bosco kétszázadik születésnapjára készülve továbbra is törekszünk olyan történeteket, leveleket, írásokat lefordítani alapítónk életével kapcsolatban, amik eddig magyarul talán még nem jelentek meg, nem ismertek.
Szeretettel:
Kovács Sándor Ferenc SDB és Jani Áron SDB
Bosco János szentté avatási peréből
Cagliero János (szalézi püspök) tanúságtételének részlete
„Megsimogattam a Szürkét”
Don Bosco élete sokszor veszélyben forgott. Gyakran jóakaratú emberek figyelmeztették, hogy óvakodjon a protestánsok kelepcéitől. Minthogy az Oratóriumunk akkor még távol esett más lakott területtől – mezők és kertek között helyezkedett el –, és Don Boscónak sokszor kellett késő este hazatérnie, többször is megtámadták, de csodálatos módon megszabadult.
Emlékszem, hogy 1853-ban és 1854-ben (Cagliero 15-16 éves volt) két másik nagyobb társammal elébe mentünk, hogy a közelben megvárjuk és hazakísérjük. Más alkalommal láttam, hogy jószándékú emberek kísérték haza, sőt, egyszer egy fegyveres katona kísérte el, akit Don Bosco kért a királyi udvar őrmesterétől.
Az előre nem látott helyzetekben pedig, amikor két vagy akár több ember támadta meg, az Isteni Gondviselés rendkívüli eszközökkel védelmezte: egy hatalmas szürke kutya hirtelen megjelenésével, amelynek Don Bosco gyakran dicsérte a hűségét és az ügyességét. Én láttam ezt a kutyát egy téli estén. Bejött az udvarba, majd abba a szobába, ahol Don Bosco étkezett. Mindannyian simogattuk, és ő vidáman Don Boscóhoz ment, aki így szólt: „Ó, Szürke! Nem érkeztél időben, hogy elkísérj, már itthon vagyok!” Ezután fogott egy darab kenyeret és odaadta neki, de a kutya nem fogadta el. Don Bosco erre így szólt: „Te kis torkos! Húst szeretnél? Nézz körül, de látod, Don Boscónak az nincs! Ha nem akarsz enni, akkor eredj…” A kutya lehajtott fejjel, megalázottan az ajtó felé somfordált. De Don Bosco újra hívta: „Gyere ide, Szürke, nem akarlak megbántani. Gyere ide…” Visszament tehát hozzá, és ő hosszan simogatta, és vele együtt mi is. Amikor későre járt, elengedte, mire az elment. Társaim közül többen láttak más alkalommal is.
Forrás: Bosco T., Don Bosco visto da vicino, Elle Di Ci, Torino 1997, 119.
