Főoldal / Szalézi világ / Missziós vasárnap: Én megyek!

Mindenekelőtt, misszionáriusnak lenni az nem néhány bátor ember kiváltsága, hanem minden keresztény feladata (Redemptoris missio1). Mégis, az individualizmus térhódítása miatt a hajlandóság egyre ritkább. Ugyanakkor, a misszionálás sürgőssége megnyitja a kapukat Krisztus, a Megváltó felé, aki el akar érni minden férfit és nőt, de szükség van a mi jó szándékunkra és nagylelkűségünkre.

Sokan még mindig nem ismerik Krisztust, mások lemorzsolódtak, és nem kevesen vannak az oilyanok, akik közömbössé váltak. De az Egyház azért létezik, hogy evangelizáljon. Ez az alapvető értelme. Emlékezzünk arra, amit Ferenc pápa már több ízben is megismételt: „A bezárt Egyházzal szemben én inkább egy olyan Egyházat részesítek előnyben, amely kimegy az utcára, hogy evangelizáljon, még ha ez kockázatot jelent is…”

Mi a fő üzenete ennek a küldetésnek? Az Isten országa. (...) Ebben az értelemben az Egyház Isten országát szolgálja, de nem Isten országa. És mi is nagylelkűen szolgáljuk Isten országát, amikor az átalakulásról prédikálunk, azaz a szemléletváltásról a zavaros és néha értelmetlen világban; amikor találkozunk a közösségben, és minden nap, amikor tanúságot teszünk arról, hogy öröm kereszténynek lenni; a szentmisén, hogy támogassuk egymást, hogy egymást szeretve és egymásnak megbocsátva magunkra vegyük Krisztust; amikor imádkozunk azért, amire másoknak van szüksége, a társadalom és a világ szükségleteiért (ApCsel 4,32). Akkor mi Isten országát szolgáljuk, és Ő egyre inkább jelen van közöttünk (1Kor 15,24-28).

Hol találunk erőt, hogy elvégezzük ezt a küldetést? A Szentlélekben (Redemptoris missio, 21). Bárhol legyünk is, az Egyház egész küldetésének a legfontosabb hajtóereje a Lélek. (...)

Az evangélium hirdetése kihívássá vált. Az evangelizációnak vannak még más területei is, mint a békességszerzés, az emberi jogok, az ökológia, a nők támogatása (Redemptoris missio, 37). Úgy gondolom, hogy az önkéntesség is az evangelizáció egy új helyszíne.

A missziós kötelezettségvállalások között a megszentelt élet sürgős és szükséges is. Mind a laikusok, mind az Istennek szentelt személyek ma meg vannak hívva arra, hogy az evangelizációban a Lélek igaz eszközei legyenek. Nem szabad félnünk a modern fejlődéstől és el kell elérnünk a konstruktív párbeszédet, kreatívan felhasználva ezt a misszió javára.

Ezért senki sem állhat tétlenül. A misszió merész és dinamikus erői kell hogy legyünk, mindig készen állva arra, hogy azt mondjuk: Én megyek!

ANS – Manaus/Szaléziak.HU